Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 675 fizetnek, Komjáti urnák csak csirkét adnak. Legváltozatosabb ás legterhesebb volt a szolgáltatás Bujákon, ahol szilvásokból is adtak földesúrnak. Fizettek sarlópénzt, ostorpénzt, termazsinpénzt, madárpénzt /madarak helyett?/, olajat, őzet, vajat, ludat, tyúkot, tojásokat adtak. Konyhára egy embert tartoztak állitani, konvencióját az uradalomhoz tartozó négy falu fizeti, egy konyhalányt hasonlóan adtak. Kenyeret sorban sütnek, sót a gróf ad hozzá. Minden héten tiszta ágyneművel tartoznak "aszszony-cseléd számára". Tojást, tejet, tejfelt "amennyi kivántatik", 53 icce vajat, 220 ludat, 848 tyúkot adtak évente./107/ Nógrádkövesden 1697-ben kelt contractus szerint a "megszállástól", azaz megtelepüléstol három évi mentességük van, utána jobbágy két, zsellér egy tallért fizet. A terminus itt is mint országszerte egyebütt szt.György és Mihály nap. Tartoznak még a jobbágyok telkenként egy icce vajjal és két tyúkkal, zsellér fele annyival. Romhányban telkenként egy pár tyúkot, húsz tojást, két icce vajat adnak. A XVIII.sz.-ban még országszerte szokásos "ajándék" adása már csak nyomaiban él: Jobbágyiban a jobbágyok 4 ft. fizetése mellett karácsonyra egy icce vajat, 1 ludat, 4 csirkét, 24 tojást adnak telkenként. Diósjenőn mint irják ajándékot nem adnak, de karácsony és húsvét* táján, ha szüksége van rá földesúrnak, vadásznak. Még a század végén is találkozunk a birói számadásokban, hogy az ünnepekre /karácsony, húsvét, pünkösd/ ajándékot vittek a földesúrnak, ezt már az elöljáróság szállította, a helység kasszájából vásárolva meg a rávalót. A földesurnái sokkal kevesebb járt a plébánosnak, sajtot, vajat, hizó disznót és sót kapott, ezenkivül adtak misebort és ostyasütéshez két köböl búzát, gyertyára faggyút, tűzifát és szénát. Vannak falvak, ahol mézet is adnak. Palotáson disznó helyett hizott ökröt adnak a filiákkal közösen. Nézsán a mészárszékből "lingua sabbatalis"-t kapott, azaz minden szombaton levágott állatnak a nyelvét. A párbért a biró és esküdtek szedjék össze, és szállitsák a plébániára, ill. a mesternek az iskolába. A l^kóspk kötelesek mind a plébánosnak, mind a mesternek őrölnivalóját a malomba szállitani, ahányszor szükséges, a lisztet pedig hazavinni. A mester általában a szolgáltatásokból feleannyit kapott mint a plébános. Hizó helyett többnyire szalonnát adtak neki. Bcsegen 1746-ban a lakósok mentesek minden plébánosnak járó szolgáltatás alól, mert szőlőjét müvelik, ugy tartoznak művelni, mint sajátjukat, inti okét a vizitátor. Az ajándék nyomait itt is láthatjuk, a három sátoros ünnepen a plébános a községtől "honestum prandium"-ot kapott, a század vége felé helyette egy tallért adnak, a vendéglátás csak a filiákban való misézés esetére korlátozódik, itt azonban csak "honestum refectionem"-mel találkozunk./108/