Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 673 relnek legelőt állataiknak, többnyire a szomszédos puszta praediumokban. Terényben, Becskén pl. 30 ft.-ért bérelnek, Kallón 10 ft.-ért, Bérceién Ordas praediumot árendálják legelőnek, 20 kaszást adnak érte, Heréden minden tehén vagy borjú után 20 dénárt, juhok után ötöt fizetnek. Szarvasgedén Almás praediumból bérelnek legelőt 25 icce vajért, ugyanitt bérelnek a csécsiek is 6 ft.-ért. A legtöbb árendát Bér fizeti, 100 ft.-t. Héhalomnál "jó szomszédságból" legeltetnek a szomszédos helyeken. Ahol az összeiró megemliti a legelő minőségát, jónak állitja./95/ Néha erdei legeltetéssel is találkozunk, pl. 1696-ban Erdőtarcsán kizárólagos az erdei legeltetés. /96/ Előfordul, hogy a réteket legeltetik, pl. Kallón, ahol földesúr szt. Mihály után kitiltja az erdőből a marhákat. Másutt kaszálják a legelőt is, pl. Béren./97/ Sylvestria pabula glandes Setigeris Quercus praebent, qui pinguia dorso larda ^erunt, irja a XVIII.sz.-ban Nógrád megyét versben megörökito költő a makkoltatásról./98/ Már az 1696-os UG-ben olvassuk, hogy Erdőtarcsa, Héhalom, Palotás, Lőrinci makkos erdőkkel vannak körülvéve, illetőleg van makktermő erdejük. 1711-ben Lőrincin már csak tűzifára való erdőt ir össze, Buják, Bokor, Debercsén, Ecseg erdei viszont 1000, 300 és 100-100 disznó makkoltatására elegendők, .Bujákon és Erdőtarcsán bérbe is adják a makkoltatást./99/ Kisebb makkos erdők is vannak, pl. Bokor 30, Szandakér 40, Magyarnándor 50 d isznót ramakkolt áthat. /100/ Az 1728-as összeirás elárulja, hogy nem minden évben terem makk, Felsőpetényben, Magyarnándoron 7-8, Alsósápon 5-6, Legénden 4-5 évenként érik makk. Tereskén a makkoltatás földesúré, censusért és tizedért makkoltathatnak a jobbágyok, Ecsegen is földesúri beneficiuai. Alsósápon a szomszédokkal való szűk hely miatt csak 100 disznót hizlalhatnak. Kosdon 8-9 garast fizetnek földesúrnak disznónként a makkoltatásért. Nógrádverőcén az erdőt büntetés terhe alatt tilos használni, fajzásra is csak földesúr engedélyével szabad, itt a szomszédos Társa praediumban - ahol legelőt is bérelnek - makkoltatnak censusért./101/ Bél Mátyásnak is feltűnik a bő makkoltatás, leirja, hogy a kondákat az erdőben makkoltatják, télen-nyáron kint vannak, ha bő a makktermés, minden disznót kihajtanak hizlalásra, "ante brumam" nem hajtják haza, meghizva vagy egyenesen a nyájból eladják, vagy otthon levágják. Bükk és tölgymakkot ismer, a bükkén hamarabb hizik a disznó, de kisebb, szalonnája lesz. Van még egy harmadik fajta makk is, a gesztenyéhez hasonló, ez a jenői hegyekben terem./102/ Más állatok ridegtartásáról csak Galgagutánál olvasunk, ahol a legelő marhának és juhnak elegendő, télen a szomszéd vármegyébe hajtják./103/ Három faluból állatnevek is maradtak ránk, ezek a következők: Alsoszatok: Szarvas, Sugár, Gsáko, Bimbó, Virág, Lombár, Zsombo, Rendes, Pirók, Fakó, Hajas, Kökény, Sodro/ökrök/, Barna, Pipás, Gzitrona, Kukutska /tehenek/.