Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 672 Hasonlóan gazdag a méhészet is, a kasok számát ritkán irja ki, általában 2-4 van egy méhészkedő jobbágy birtokában, 3odonyban csak egy méhész van 6 kassal, Bánkon három, 2-8 kassal. Ritkák azok a helyek, mint pl. Pelsopetény, Rátság, ahol senki sem méhászkedik. A végrendeletekből "méh füstölő"-k, "méz szedő vas"-ak kerülnek elő, a két eszköz nem árulja el, fojtással vagy dobolással vették-e el a méhektől a mézet. Termeltek viaszt is, a szolgáltatásokban találunk rá adatokat. Az összeirás Ré.tságon zsellérek tulajdonában levő kecskékről is beszámol./87/ A déli részek ökrei nagyszarvuak /bobus grandi cornutis/, morva juhai telelők /ovibus lactiferis et Moravicis, Birke vulgo vocant/, lovai közepes termetűek, de gyorsak./88/ Bél Mátyás nagy birkanyájakról tudósít, sajtjuk nem olyan jó, mint a zólyomi vagy liptói, húsra tenyésztik nem tejre. Gyapja keményebb mint a zólyomi gyapjú, takácsok számára sem olyan jó. Kétféle juh ismeretes, egyik kisebb termetű, gyapja rövidebb és lágyabb, a másiké hosszabb, egyik karikás, másik hegyes szarvú. Ezt magyar, amazt szláv /tót/ fajtának hivják, mert a magyar, illetve tót részeken tenyésztik./89/ A XIX.sz. elején földesurak nemesítenek juhokat, selyemgyapjasakat tartanak, "hanem a szegényebbek, és főképen a juhászok kik tsak a fejesben és a gyapjú többségében keresik hasznokat, a gyapjú javítására nem is ügyelnek."/90/ Nógrád helységben a juhok nyírása májusban és szeptemberben történt./91/ Baromfiakról nera kapunk tudósítást, csak következtetni tudunk a szolgáltatásokból, melyekben tyúkokat, csirkéket, valamint tojást adtak földesúrnak. Ismerték a kappanozást is, mert az úrbérrendezés szerint a csirkék mellett minden jobbágy kappanokat is szolgáltatott, Radon pl. két kappant, két csirkét, 12 tojást adtak censusba Muslay Gábornak, azonkívül "két kappannak való kakast". Egyes falvakban ludakról, kacsákról is kapunk hirt. A XIX.sz. elején az Sszterházy uradalomban találkozunk svejci tehenekkel is, Buják "panaszolkodik, hogy az ott való Schwajczernek sokat dolgoznak..."/92/, Zólyomi József feltevése szerint a XIX.sz. elejéig magyar fajtájú ökrök voltak/93/. A sertéstenyésztésnél egy érdekes szóval találkozunk, jelentése mára már' ismeretlen: "ellető-karó", /94/ talán másünnét előkerülő adatok majd megvilágítják rendeltetését. Legelője nagyon sok falunak kevés, Szandakéren pl. nyáron elég, Bujákon, Kökényesen, Jobbágyon elegendő, Tereskén pedig még bérbe is adnak, de juhlegelSje kevés van. Diósjenőnél a legeltethető állatok számát is megadja, bő legelőin 300 marha, 1000 vagy még több juh legelhet. A legtöbb helyen bé-