Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 2. szám - KRÓNIKA - Balog Judit, G.: Beszámoló a gépi adatfeldolgozás levéltári alkalmazásának lehetőségéről folytatott megbeszélésről / 540–544. o.

- 541 tak, a kutatónak esetleg több falnyi irattömeget kellett átkutatnia témájához, nagyrészt feleslegesen*., Ma már a levéltári anyag nagy többségében közép-szinten rendezett, egy tárgyhoz egy-egy állagból átlagosan már csak 5.csomónyit kell át— nézni* De kérdés, hogy megelégedhetünk-e fnnyi eredménnyel. El kell dönteni azt is, hogy mi az a téma-nagyság, amelynek forrásanyagában még feltétlenül gyors eligazodást kell ad-* nunk a kutatónak* Feladata-e a levéltárosnak, hogy ha pl* valaki a több mint százezer Mohács előtti oklevélből a "fenyőerdő" cimszó után kutat, ezzel is ki tudja szolgálni. Segédleteink készitése jelenleg hosszadalmas manuális munkával, elavult technikai módszerekkel folyik* A több mint százezer oklevélről regesztát készitünk, oklevelenként kettőt* Ezt már nyolcvan éve csináljuk és csinálni fogjuk még húsz évig* Azután majd aláhúzzuk a cimszavakat, a gépirónők kigépelik, ábc^-be rakják, további tiz év alatt * Ennél feltétlenül gyorsabb, uj módszert kell keresnünk, amihez felhasználhatjuk az eddigi segédleteinket is. A probléma másik megközelitése az oklevelekből indult ki. Egy oklevél., (mint a levéltári iratok általában) több tárgyról szól, több tudományág kutatási anyaga lehet* Sőt még a rajta lévő pecsét is lehet mind agrártörténeti szenzáció, mind művészettörténeti érdekesség. Egy gépi adatfeldolgozási rendszer kidolgozója nem tudhatja, hogy melyik oldalról célozza meg a kutató az anyagot. Teljes történeti problematikával kellene számolni* Mint az egyik felszólaló mondotta: lehetséges, hogy egy gép húsz perc alatt megkeresi a megfelelő iratot, de ha ő lemegy a raktárba, két perc alatt odaadja. A kutatónak szüksége van a referens szakvéleményére. A fenti felszólalásra rögtön ellenvéleményt jelentettek be. A gépi rendszer generációs memóriái átadja a követe kező generációnak a levéltáros ismeretanyagát, sőt azt is, amit az egyedi levéltáros még nem ismer. Az a cél, hogy ismertté tegyük a még nem ismert dolgot, azt a területet, melyet ma még nem kutatnak nagy számban* A rendszerekben és nem egyedi iratokban "gondolkodó'? gép segiti elő ezt. Arra nézve is javaslatok hangzottak el, hogy mit gépesítsünk, A történeti statisztikai kutatásoknál &, számolás munkáját a gép vehetné át. Név** és^helynév-katalógus készítésére a mágneses szalaggal dolgozó gép használható, ez abcbe szedve, betüalakban adja az eredményt. Javasolták továbbá a családi levéltárak és a Mohács előtti gyűjtemény iratanyagának feldolgozását, mivel ezekhez sok esetben semmilyen korabeli segédlet nincsen. Egyéb segédletkészítésnél egy kisebb anyagon kisérletet kellene végezni, hogy tapasztalataink legyenek.