Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - AZ IRATTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Romhányi Emil: A magyar közigazgatási számrendszer iratkezelési hibái a községi ügyintézésben / 871–880. o.

| 87 ll ••'-AZ IRATTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI RomhányiEmil: A MAGYAR KÖZIGAZGATÁSI SZÁMRENDSZER IRATKEZEI/ÉSI HIBÁI A KÖZSÉGI ÜGYINTÉZÉSBEN A Magyar Közigazgatási Számrendszert 194-9-ben azzal a célkitűzéssel vehették be

r hogy a számrendszer alkalmazásával és annak segítségével uj ügyintézési rend lépjen az addig alkaítmazott és már áttekinthetetlen bürokratizmus helyébe. Mint dr. Botár Olivér könyvének előszavában irta, a számrendszernek olyan szerepet is szántak, hogy annak gyakorlati bevezetése a közigazgatást közelebb viszi a néphez,, azt mindenki számára áttekinthetővé .teszi és igy lehetővé válik, hogy bárki a saját ügyét közvetítő kikapcsolásával figyelemmel kisérhesse. A rendszer lényege, hogy a közigazgatásban előforduló minden funkciónak egy állandó jelzőszámot adott, s közel j^*500 fogalom kapott egy-egy rendszámot és ez a szám határozta meg az egyes ügyek hovatartozását. Bár a közigazgatási ügyintézést 12 tárca látta el, mégis az ügyek 14- főcsoportba nyertek beosztást, tekintettel arra, hogy az ügyek nek egy része nem is a tárcákca, hanem az önkormányzati szervekre tartozott. A számrendszerben szereplő iföndszilaaknakelsősorban a megjelent rendeleteket kellett összefogniuk, hogy az egy tárgykörhöz tartozó joganyag egyuttmaradasa, összefogása biztosítva légyen és alkalmas legyen a megjelent jogszabályok gyűjteményének kialakítására. A rendszám ugyanakkor a hatáskör jelzőjeként is szerepelt, mert megjelenési formájában kifejezésre juttatta annak az ügynek hovatartozását, amely ügyön /ügyiraton/ a rendszám jegyeit feltüntették.