Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Sashegyi Oszkár: Levéltár és tudománytörténet / 757–774. o.

Nagy családi levéltáraink közül különösen azok, amelyeknek anyaga időrendijén van elhelyezve, rejthetnek még számos feltáratlan levelet magukban, amelyek a tudománytortánüi számára is értékkél birnának. A Nádasdyak^ Thurzók sokszor átkutatott levéltárai mellett ilyen viszonylag szűz terület pl. a Balassa család mintegy 35^ iratcsomót kitevő levéltára, vagy a Forgáchok összesen kb. 200 csomónyi levéltárai, s az Újkori gyűjteményes anyagból az un. Törzsanyag kb* 400 iratcsomója. A Széchenyi-család levéltárában őrzik Széchenyi Ferenc levelezését. 0 a hozzá intézett leveleket 3 nagy csoportba osztotta be; a harmadikba kerültek a "tudósok barátságos, részint tudományos levelei." A levelek 1785-1819 között keltek. A^kétszáznál több le-, véliró közül csak néhányat ragadunk ki: Budai Ézsaiás, "Csaplovits János, Fejér György, Fessler Ignác, Kovaohich Márton György, Ch. Crusius, J. Rieger, J. Sonnenfels

f A.L. Schlözer. Elmondható, hogy Széchenyi Ferenc levelezésben állt kora legtöbb magyar és számos külföldi tudósával. III. Az akta-anyag a XVIII. századtól kezdve válik elsőrendű fontosságúvá a tudománytörténeti kutatás szempontjából, amikor az állátmifazgatás a maga ellenőrző, iránti tó tevékenységét a társadalmi, gazdásági élet mind nagyobb területére terjeszti ki. A XVIII. században s a XIX. század első felében a hazai tudományok fejlődése szempontjából legfontosabb aktaanyag a Magyar Kancellária Levéltárában és a Helytartótanácsi Levéltárban található. A kettő közül az utóbbi anyaga differenciáltabb, s tartalmilag szinesebb; az akta-anyag jellemzésére, forrásértékének bemutatására a következőkben ezt fogjuk felhasználni. A Helytartótanácsi Levéltár számos állagra tagolódik, ezeket a helytartótanács életének különböző korszakaiban változó szemponttok szerint alakították ki. Tárgyijait szempontjából figyelemre méltó iratanyag igy számos állagba, iratcsoportba került, amelyek között gyakoriak a tartalmi fedések. Vegyük elsőnek a tanulmányi ügyek iratait. Az uralkodó legfőbb felügyeleti jogát a tanulmányi és alapítványi ügyekre az 1715:74. és az ltó'5:70 t<r. biztosította. Az 1724 végén a helytartótanácsban felállított kegyes alapitványügyi bizottság volt hivatva a katolikus egyházi iskolák és egyéb alapítványok /pl. kórházak/ feletti állami felügyeletet megvalósítani. Az alapitványügyi iratok /Acta fundationalia, I72A--I783/ ennek a felügyeletnek gyakorlása' során jöttek létre. A helytartótanács jelentéseket kért be a püspököktől és tanitórendektől, hogy megtudja, milyen a tanulmányi rend az egyes iskolákban, kik a tanárok, milyen tárgyakat tanítanak. A törvényhatóságoktól évi jelentéseket kivánt a katolikus és akatolikus iskolamesterek számáról, a tananyagról, a ta-