Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Simonffy Emil: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai: beszámoló a Zalaegerszegi Állami Levéltár tapasztalatairól / 631–652. o.

636 irodájának költöztetése során a régi "kis" szövetkezet iratait is magával vigye. Például Zalacsében 196l-ben - közvetlenül a "nagy" szövetkezet megalakulása után —• a "kis" szövetkezet iratai még egy ládában megvoltak. 1966-ban már azt a felvilágosítást adták - ez jegyzőkönyvbe ;Ls került -, hogy a "kis", szövetkezet irataiból kiválogatták azt, ami "értékes" volt, a többit;, átadták, a hulladékgyűjtőnek. A dolog érdekessége azután az volt, hogy a vo.nat indulásáig még idő lévén, kisnemesi iratok után kutattam, ,és az 'egyik gazda pincéjében megtaláltam a "kis" szövetkezet egész iratanyagát, benne a zárszámadásokat és a • terveket is. A nedvességkár miatt alig lehetett már belőle valamit megmenteni . • •'• De iratpusztulás olyan esetben is előfordult, amikor a levéltár kiküldöttje már figyelmeztette a szövetkezet vezetőit felelősségükre az iratok kezelése és megőrzése tekintetében. Jellemző például a nagykanizsai Vörös Csillag mg. tsz. esete. A levéltár 1959-ben hozzájárult a helyszini ellenőrzés során az 1954— lg keletkezett iratok selejtezéséhez, egyben felhivta a szövetkezet Vezetőinek a figyelmét az iratkezelés és selejtezés szabályaira, közölve azt is, hogy a selejtezést a levéltár minden alkalommal a helyszínen kivánja ellenőrizni - ez Nagykanizsa esetében gyakorlatilag nem jelentett volna kiszállási többletet -, .a szövetkezet viszont vállalta az irattárának rendezését. 1966-ban mégis arról tájékoztatott bennünket a szövetkezet, hogy iratai csak 1960-tól vannak meg. Azonnal kimentem a helyszinrs, és a szövetkezet elnöke és főkönyvelője közölte - ugyanazok, akik az 1959 évi jegyzőkönyvet aláirtak -, hogy az 1955-1959 évi iratokat szabályszerű selejtezési eljárás nélkül kidobták. De nem tudtuk megakadálypzni Becsehelyen sem a régi szövetkezeti iratok pusztulását. Itt 1966-ban a levéltár igazgatójának két látogatása közti időben - alig három hónap alatt ** dobták ki a régi "kis" szövetkezetnek még a majorban lévő iratait. Ilyen esetekben megtettük a jelentést az illetékes tanácsi szerveknek, ezzel azonban az iratpusztulást már nem lehetett meg nem történtté tenni. Az 1959 előtti iratok bementése a levéltárba 1965 őszére kialakult bennünk az a meggyőződés, hogy még a mintairattárak kijelölése előtt gondot kell forditanunk a régi iratok begyűjtésére is. A szövetkezetek egyesülési mozgalma még nem fejeződött be. A szövetkezetek régi - akkor még azt gondoltuk, hogy 1956 előtti - iratai