Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Cordshagen, Hugo: Értékfeltárás és selejtezés az NDK állami levéltárainak kapitalista- és feudáliskori fondjaiban: Archivmitteilungen, 1965. 1. / 521–529. o.
1 - 526 E speciális irányelvek kidolgozásánál a szerző véleménye szerint" a fondképző szerv funkcióin kivill a következő szempontokat kell figyelembe venni: az adott szerv milyen kapcsolatban áll más fondképzőkkel, s azoknak mi a feladatköre; hogyan alakult a tartomány általános társadalom- és gazdaságtörténeti fejlődése, a kutatás és a közigazgatás milyen igényeket támasztott eddig és fog támasztani várhatólag az adott fondok esetében,. Ezzel kapcsolatban a szerző utal arra* hogy a.levéltáros nem minden esetben fogja tudni egyedül eldönteni, hogy az^egyes t fondok a leendő kutatások szempontjából mennyiben értékesek; szerinte itt kollektiv véleményezések és döntések szükségesek, adott esetben levéltáron kivül álló szakértők /jogászok, mezőgazdászok, stb./ bevonásával. Természetesen é döntéseket a levéltárosok körében rendezett tudományos vitáknak kell előkészíteniük. Ha általánosságban igaz is az a megállapítás - folytatja a szerző-, hogy az értékelési munkálatokat* amennyiben azok a fondképző szerv funkcióinak és jelentőségének alapulvételével történnek, a fejlődés sajátosságainak megfeLelően kidolgozott, speciális irányelvek szerint kell eszközölni az egyes levéltárakban, ugyanakkor teljes mértékben elképzelhető, hogy bizonyos ügyiratcsoportok esetében valamennyi állami levéltárra kötelező : szabályok szülessenek. Ilyen anyag például a kapitalistakori fondökon belül a modern személyi, ügyiratok csoportja. De ugyanigy egyéb azonos tipusu iratanyag esetében is ki lehetné dolgozni a szerző szerint az általánosan kötelező irányelveket, figyelembe véve természetesen a szórványosan jelentkező, kisebb-nagyobb eltéréseket,-. Példaként az Állami Levéltári igazgatóság és a Potsdam-i Tartományi Főlevéltár által az NDKbeli ingatlankezelési iratanyaggal kapcsolatosan kidolgozott katalógust émliti; itt a poroszországi és a különböző tartómányi telekkönyvi hivatalok lényegében azonos vágy hasonló funkcióinak vizsgálatából indultak ki, s emellett figyelembe vették a különböző formális eltéréseket. Az értékfeltárás és-,eelejtezés kérdésével kapcsolatosat! azt is meg kellene vizsgálni, hogy mily mértékben lehetséges és célszerű a már archivált fondok helyettesítő lefilmezése és tófeez kapcsolódó selejtezése. Bár e téren nincsenek még megfelelő tapasztalatok, mindenesetre számolni kell azzal^ hogy a lefilmezés jól rendezett fondókat feltételez, és feltehetőleg oly mértékben munka- és költségigényes" vállalkozás^ hogy a' raktártér;-nyéreség /ami itt a főkérdés/ nem áll' vele kellő arányban. Ilyen filmezést a szerző tudomása szerint eddig csupán hosszabb megőrzési időt igénylő, nem archivált kereskedelmi" iratanyag esetében végeztek, tekintettel arra, hogy itt a filmnek is csupán időlegesen kell pótolnia az anyagot. A levéltárak kapitalistakori osztályai szempontjából, amelyek különböző igazgatási érdekből időlegesen megőrzendő fondokat már nem, vagy belátható időn beS lül többé nem vesznek át, célszerűbb az ilyen fondóknak az igazgatási levéltárakban való ideiglenes elhelyezése.
