Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - FIGYELŐ - Cordshagen, Hugo: Értékfeltárás és selejtezés az NDK állami levéltárainak kapitalista- és feudáliskori fondjaiban: Archivmitteilungen, 1965. 1. / 521–529. o.

- 525 merteti. így például a feudáliskori fondók archivált anyagában"általában nem fordul elő un. tömeges iratanyag, s a régebbi k^pita— listakori fondokban is alig találkozunk ilyéntiel. Ez a tipus csak a 19'• század vége felé kezd feltűnni, s kifejlődésével párhuzamosan jelentős változás megy végbe a fondók minőségében: jelentős értékcsökkenés mutatkozik, tekintve., hogy & különböző formában sokszorosított tömeges iratanyag csak ritkán tartalmaz olyasmit, amit értékét tekintve párhuzamba lehetne-állítani a régebbi fondokban található öszszefoglaló jelentésekkel, szakvéleményékkel, emlékiratokkal,, promemoriákkal, stb. Az értékfeltáró munkálatiak so^án est természetesen figyelőmbe kell venni. A szerző a kapitalista- és feudáliskori fondókban végzendő értékfeltárás további problémájaként veti fel egy adott történelmi korszak-" ra vonatkozólag a dokumentációs anyag sliritettségének kérdését. Utal itt arra^ hogy az 19^5-ben jórészt még nem archivált 1918 utáni iratanyag meglehetősen hiányosan keíült a levéltárakba, s a megelőző időszakot tekintve is érzékeny veszteségek mutatkoznak.. A szerző szerint a levéltárak kapitalistakori osztályainak meg kellene többek között vizsgálniok, hogy például a Weimari Köztársaság, valamint a hitiéri diktatúra periódusa mily mértékben dokumentálható levéltári anyagokkal. Megemliti, hogy a Schwerin^i Tartományi Főiévéltárban az 1933-" 19^5 közötti időszak politikai történetére vonatkozólag meglehetősen szűkös anyag található, a helyi igazgatási szinteken a Weimari Köztársaságra vonatkozólag is rendkivül hiányos az anyag. A Weimari Tartományi Főlevéltárban a 19. századból származó igen értékes fondokat megsemmisült iratanyagként tartanak nyilván. E tények arra figyelmeztetnék — hangsúlyozza a szerző -, hogy bármily mélyrehatóan vizsgáljuk is az egyes szervek funkcióit, mégsem találhatjuk meg a helyes értékelési normákat, ha nem vesszük figyelembe, hogy azok iratanyaga milyen töményen került a levéltárakba; Véleménye szerint a példaként felhozott esetekben a meglévő iratanyagot önmagában véve másodlagos levéltári értéke ellenére is magasabbra kell bécsülni,sőt rendszeres gyűjtéssel /újságok, nyomtatványok, hagyatékok, levelek, stb./ ki kellene egésziteni, s ily módon megnövelni forrásértékét. Bár a szocialistakori iratanyagra vonatkozólag kidolgozott értékfeltárási és selejtezési alapelvek a régebbi fondokban végzendő hasonló munkálatok során is módszertanilag rendkívül hasznosak, mégis az egyes levéltárak anyagához alkalmazva ki kell azokat egészíteni bizonyos speciális irányelvekkel, tekintettel arra, hogy a központi 'és helyi igazgatási szervek fejlődése, funkcióköre, rangsorolása, irattermelése, stb. az egyes tartományokban sokkal eltérőbb volt, hogy^sem ezt a sokféleséget az értékfeltárás tekintetében valamennyi levéltárra vonatkozólag átfogóan lehetne szabályozni.