Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Komoróczy György–Benda Kálmán: Látogatás a Debreceni Állami Levéltárban: Komoróczy György igazgatóval beszélget Benda Kálmán / 465–470. o.

~ 467 150CMÉÜ& évek végén a parasztok mindenfelől seregesen, nagy lelkesedéssel áradtak a hajdúk körébe, olyanok is, akik addig még soha nem katonáskodtak,, de akik többnyire végigszenvedték már a császári zsoldo-*sok módfeletti sanyargatásait. Magatartásukat sajátos ellentmondás jellemzi. Ez a forrongó és kiforratlan tömeg részben földet keresett,, részben kényérért szaladt; néhány évtized, sőt év alatt az etnikailag, társadalmi és vallási vonatkozásban is vegyes összetételű hajdúság egységes egésszé kövácsolódott össze. Szinte történelmi elhivá-" tottságként kellett jö'nnie valakinek, aki összefogja, megszervezi őket, ahogy el kellett jönnie annak a történelmi pillanatnak^ amely a hajdúság erejét a haladás érdekében tudja felhasználni, Ez a helyzet 1604^ben állott elő. Ritka eset, de ezt már a kortársak némelyike is felismerte. Azt a nagy fordulatot ugyanis, amely a hajdúság életében 1604—ben következett be, amikor a szinte már zsoldos elemben egyszerre felülkerekedik a hazafias érzés, odahagyja a császári zsoldot és a magyar nemzeti függetlenségi törekvéseknek lesz kar^a ás kivívója. A hajdúk megváltozott magatartását legjobban talán Bocskai István jellemezte egy 1605 ápriliskba^. irott levelében. Visszaemlékezve l604~re, a szabadságharc kezdetére, elmondja, hogy a császári zsoldéban álló hajdúk Belgiojoso kassai főkapitánytól azt a parancsot kapták, hogy foglalják el az ő, Bocskai várait, s őt magát is fogják el. "De azok az dolgot eszekbe vévén - irja Bocskai - magok nemzetinek hóhér i nem akarván lenni, ugy megháborodtak volt rajta, hogy ha szinte oly ember /értsd maga Bocskai, aki élükre állt/ akkor közikben nem találkozott volnaj magoktól is ugyan igy reátámadtanak volna a németre. Azonban^ hogy értették-, hogy minket is kergetnek, magok.. j':v-;^£k... éret^-. tünk SólycmkőbőL, olykor, amikor immár Szentjobbot tőlünk a császári csapatok elvötték és Kerekit vitatták." De hadd idézzem 1604—bői egy Debreceni nevű Írónak a Militaris Congratulatio cimen megjelent költeményét is, amelyik ezt mondja; >• *• .Kgsgryes nemzetünk, szomorodott szivünk Egyszer hadd vídámuljon rabságából testünk, Siralomból lelkünk immár hadd szabaduljon, Ezeknek fejében boldog reménységbén minden ember induljon." A költemény által emiitett szabadulási vágy ragadhatta meg a hajdúkat, amikor Bocskai a személyes ellentétek miatt is kénytelen volt felvenni a harcot és szembefordult azzal a császárral, akit hosszú időn keresztül kiszolgált. Az uj helyzet uj erkölcsi magatartást váltott ki a hajdúságban s egy csapásra megszűntek zsoldos featonák lenni.