Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Komoróczy György–Benda Kálmán: Látogatás a Debreceni Állami Levéltárban: Komoróczy György igazgatóval beszélget Benda Kálmán / 465–470. o.

J 468 ­És mi lett az osztályharcos követelésekkel? Azok megszűn­tek a Bocskaihoz álláskor? Yoltak történészek, akik ugy vélték, hogy a hajdúknak a nemzeti sza^ badságharcba való beilleszkedésével lényegében osztályharcos köve­teléseik megszűntek, de ez teljesen téves. Ha lapozgatjuk a szabad­ságharc iratait* lépten nyomon azt találjuk, hogy a hajdúk rárohan­nak a földesúri birtokokra, hogy a földesúri sors alól menekülő job­bágyokat tüntetően befogadják maguk közé és elég beletekintenünk bár­melyik Bocskai-kori országgyűlés irataiba, hogy láthassuk: a nemesség mindvégig a legélesebben szembenállt a hajdúsággal. Legszívesebben visszanyomták volna valamennyiüket a földre, a jobbágysorba. Bocskai magatartása mi volt ebben a tekintetben? Bocskai volt talán az egyetlen a felkelők táborában, aki sokkal mesz­szebb látott és aki ellené E^egjllt a nemesi törekvéseknek. Jellemző például Illésházyval, első tanácsosával való levelezése. Illésházy semmilyen alkalmat el nem mulaszt* hogy kifejezést adjon a hajdúk irán­ti ellenszenvének. Hosszan panaszkodik rakoncátlan viselkedésükre^ rab­lásaikra, mig Bocskai mindannyiszor megvédi őket. A hajdúságról "egy­nehány rendbeli panaszolkodását láttuk kegyelmednek - irta Bocskai egyik levelében *- mindazokra mit Írjunk, magunk sem gondolhatjuk. Isten lát­ja, semminek okai nem vagyunk, mert ha lehetne az egész hajdúságot csak az magunk kebelében, vagy markunkban szorítanánk, hogy senkinek terhé­re ne volnának. De ilyen nagy változás közönségesen soha kár nélkül nem lehet. Ha oly jó szél találkozott volna valahonnan, az ki hirünk nél­kül az német császár erejét kifutta volna Magyarországból, talán ugy kár nélkül helyére tudtuk volna hütünknek és nemzetségünknek szabadsá­gát "állatni. De hogy haddal kellett azokat innen kivernünk, az kik min­ket rontottanakj kárral kellett annak meglenni, kit az következendő jó­ért el kell mindnyájan szenvedjünk." Bocskai, ahol csak tehette, felkarolta a hajdúk ügyéi* persze magatar­tását nemcsak rokonszenv, hanem a katonai és politikai érdekek is irá­nyították,, mindez azonban a nemesség igénye és akarata ellenére volt. Ugyanakkor a hajdúk részéről jelentkezik az a megváltozott erkölcsi tar­talomra jtéllemző megnyilatkozás, amely az l604-i országgyűlésre szóló meghívóban Lippai Balázs és Németh Balázs hajdukapitányok tollából mu­tatja meg azt az uj célkitűzést, amit a hajdúk maguk képviseltek, ami­kor a nemességhez fordultak: w Az szegény megnyomorodott országunknak szabadságáért az mi kegyelmes'urunkkal, az tekintetes és nagyságos Bocs­kai Istvánnal fegyvert fogtunk." Kérték a nemességet! 1t 4 ezen jó igyeke­zetünkben velünk egyet értsen, és az igaz hitért, országunk szabadsá­gáért fogjon kegyelmetek mind most, mint ezután fegyvert,*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom