Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Szinkovich Márta: A helytörténeti olvasókönyvek kérdéséhez / 215–245. o.

-226 amely talán elaő pillanatra szokatlannak hat, talán tiltakozást vált ki a, Jánosi Ferenc által emiitett, "arisztokratikus nézőpontot' vallók

11 körében, ám gyakorlati haszna nagyon is megfontolandó,,'Ha abból indulunk ki, hogy olvasókönyvünk célja a középiskolai történelmi oktatási anyag megértésének elősegítése, akkor az itt érvényesített elv talán a, megér t.et és. módszerének • nevezhetők, Ez •megint olyan rezultáns, amelynek összetevőit nehéz elkülöníteni egymástói*, Az 'indokolás kedvéért-megpróbálom egyenként megvilágítani az itt felmerült szempontokat* , Ha•a szövegeinkkel végig akarjuk kisérni a tananyagot,^azaz a magyar társadalmi-történeti fejlődést a honfoglalástól a polgári forradalom lezajlásáig, akkor nemcsak az a kérdés mered eléntc^hogy mit adjunk közzé, hanem, az is, hogy hogyan. .Tekintsünk el most attól a helyzettől, hogy középiskolás diákjaink az olvasókönyvben találkoznak először forrásszövegekkel, /hiszen a, Tankönyvkiadó történelmi sscr-'oJyftnygyÖ.J-r teményeihék szakszerű,. meggondolt válogatása bizonyára nem látott volna napvilágot, ha az oktatásügy hivatott szakemberei nem ismerték volna' fel azt a tényt, hogy bizonyos, jól válogatott szövegek középiskolai használatra is alkalmasak/o ( A ^helytörténeti olvasókönyvek, SL j^L.isztésének egyik nehézség e épp en abban van, hogy egy es folyama t okat» eseményéket, politikai, gazdasági összefüggéseket nem szemléltethet or;, szagos jellegű anyagokkal,/az ilyenek szoros helytörténeti , vonatkozása ritkaság, másrészt ennek közlése éppen

; az országos jellegű kötetek feladata/., A mi szövegeinél ~k ügy kell simulniuk a tantervhez, a tananyaghoz, a gyakorlati ok'tá-- •• " tághoz,, hogy épjpen a helyi konkrétumokon páldáaaíík-az JÖLtáw lános, érvényű,;tételeket * De , va j'oh azon a fok-ob, amelyen a' középiskolás, ctíák van, ismeretanyagának szélességét illetően csakúgy, mint általánositó készségét, tekintve ^minden esetben elégséges-e eg^: egyedi forrásszöveg közlése a téma , megértéséhez, illetőleg a tanult általános tétel igazának belátásához^' a történelmi igazság-megragadásához? Mi.arra a , meggyőződésre jutottunk, hogy vannak olyan -esetek, amikor az , egyes, dokumentum tartalmi korlátozottsága miatt nem nyújt elég pregnáns illusztrációt, vagy ennek egy másik változata - amikor a-meggyőző erő éppen az esetek számszerüségében rejlik* Voltak tehát témák,^ameIveknél ugy Ítéltük meg,ho^y a diák egy esetből nem tud általánositani, /az általánosítást mindig abban az ért elemben-használva, hogy a diák kész, leszűrt megállapitásókra támaszkodik, s szemelvényünk illuazt,. -rativ célzatú/ > de a rend'elke'zésünkre álló források lene"tővé teszik," hogy azok adatait ,egy egységes történeti képpé . illesszuk^öasze,, Ez•esetben tehát

i leiró-formában oldjuk fel az egyes és^az általános közt jelentkező' ellentmondást

% Ugy is mondhatnánk, hogy kivonatoltuk a forrásokat, s felsoroltuk azokat az adatokat, amelyeket e 'dokumentumok - egy^megadott téma vonatkozásában - tartalmaznak*, Ilyen megoldás-