Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Sashegyi Oszkár–Spira György–Benda Kálmán: Látogatás az Országos Levéltárban Széchenyi István születésének 175. évfordulóján: Sashegyi Oszkárral és Spira Györggyel beszélget Benda Kálmán / 136–147. o.

- 146 niszterekkel, hogy az uralkodó egyetért az osztrák kormány emlékiratában foglalt követelésekkel, vagyis most már az uralkodó is nyíltan az ellenforradalom követelései mellett foglal állást. Széchenyi ekkor azt irja naplójába? "48 órán belül minden tűsben és lángban" lesz. , "Egyetlen fénypontot sem vagyok képes felfedezni' az egész világmindenségben*", "Kárhozottnak érzem magamatj",,"Soha még ember nem vitt több zűrzavart a világba, mint éh !" ••'Egyedül én taszitottam hazámat a nyomorusagba.o" • "0, Istenem, könyörülj rajtam!"• • Ilyen és hasonló szavakat olvashatunk, Széchenyi naplóján ban 1848* szeptember 3-án és 4-én kelt bejegyzései között, és 5-én ebben a lelkiállapotban indul el véle a kocsi, amely végül Döblingbe, az elmegyógyintézetbe viszi. Ebből a teljes lelki összetörtségből, hogyan támadt fel újra, Széchenyi? • i -Sas-hegyis ' • , Lassan heverte ki a depressziót, amelybe őt az ellenforradalom^támadása taszitotta. 1856. végén már egyre több látogatót fokádott a döblingi intézetben, sőt 1857-ben, az uralkodó-par magyarországi látogatása után kezébe ragadta a tollat és újra irni kezdett., Ekkor irta meg úgynevezett , Nagy Magyar, Szatiráját., Ez.az abszolutizmus elleni gunyirat egyelőre csak saját vigasztalására készült,

( Ferenc József és mindenható minisztere, Bach közötti párbeszéd formájában., A gúny, a harag, és a gyűlölet olyan szavakat adatott vele

§ Bach szájába, amelyek felségsértésnek minősülhetitek,, , íme egy ilyen idézet; , l'Azt, hogy^Felséged, mint bitorló oly irgalmatlanul kivégeztetett és oly kimondhatatlan nyomorúságba döntött százezreket, sőt milliókat, ezt megbocsáthatna a nemzetemért elvérzett és nyomorúságban kihalt hazafiait szent mártíroknak tartja, melyeknek eltávozott lelke az élőknek lelkületét tisztitni, szilárditni, isteniteni fogja*•• Egy , fulánkot azonban soha-nem fogja, a magyarnak kebléből kihúzni semmi is, azon fulánkot t.i*> melyet Felséged azál. tal ütött a magyar nemzetnek szivébe, becsületébe, lelkébe, hogy a magyarokat arra kényszerit ette, mikor utolsó alkalommal bemutatta császárnéjának^Magyarországnak kies vidékeit, • •, /hö-gy/ még köszönő, bókoló, kézcsokoló komédiát ^is eljátsszon a világ előtt, tökéletes saját maga lealáz ás ár a.-. • " ,. ^