Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 1. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Sashegyi Oszkár–Spira György–Benda Kálmán: Látogatás az Országos Levéltárban Széchenyi István születésének 175. évfordulóján: Sashegyi Oszkárral és Spira Györggyel beszélget Benda Kálmán / 136–147. o.
-142 dalmi események hatására hozzájárulfcaz országgyűlésen meghozandó törvények elfogadásához, megigérte ezek királyi szentesítését, igy a jobbágyfelszabadításét is., Ezeknek az Ígéreteknek a hallatán irta Széchenyi ebben a bizalmas levelében a következőket: "Barátom, csudákat éltünk!, Nemzeti sorsunk hajszálon függőt t• J Az • első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel. M ( "Már minőnek fog mutatkozni a második és harmadik et'c. felvonás ... azt be kell várnunk. ( Mi engem illet ... én Batthyányit és Kossuthot legőszintébben fogom szolgálni 4 ! ! f , "Ha reactio nem történik es több^lesz bennünk a hazafiság,' mint az irigység, s több a polgári erény, mint a dicsvágy«•• én biz azt hiszem: lesz még a magyarbul valami - s pedig sok!" . Ez a levél közvetlenül a forradalom után kelt., Szekfü, Gyula viszont, Széchenyiről szóló munkájában azt^irja, hogy i Széchenyi a. Minisztertanács üléséiről Kossuth magatartása miatt állandó felindulásban szokott távozni., Szekfü é- a két háború közti történetírásunk általában azt igyekezett bizonygatni, hogy, Széchenyi csak részben és erős fenntartásokká fogadta el a forradalmi és kossuthi programot. Spira: • • Azt hiszem, hogy,^Szekfünek és ennek a két világháború közötti történetírásnak nem volt igaza ebben a kérdésben. Széchenyi elfogadta a márciusban végbement fordulatot, ugyanakkor azonban tele volt aggodalmakkal is. És•ez a kettő együtt igaz, együtt jellemzi, Széchenyi akkori lelkiállapotát , ^magatartását. ( Széchenyi örült annak, ami történt, és korábbi politikáját megtagadva, a forradalom/oldalára állt, mert nem kardra és ágyura került sor, mert a forradalom vérontás nélkül ért el sikert és mert a ( Habsburgok - legalábbis a március közepi napokban ez igy látszott - egyszerre hajlandóaknak mutatkoztak kielégíteni Magyarország követ éléseit •• Ez. Széchenyit nagy mértékben megnyugtatta afelől, hogy az a Bécsből fenyegető veszély, amelytől korábban tartott, nem' valóságos veszély ö( E megnyugvását öregbítette, hogy arra a parasztfelkelésre sem' került sor, amelytől korábban szintén tartott, és hogy a márciusi hetekben a nemzetiségi tömegek sem fordultak szembe a magyar forradalommal. ( Amikor azonban később, a következő hetek és hónapok során kezdtek viharfelhők tornyosulni a forradalom látóhatárán, amikor kezdtek kibontakozni .
