Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

- 77 ­A kiegyezés előtti és utáni jegyzőkönyveknek egyaránt két iktatási, /ill. sor-/ számuk volt. Az egyik, a K,Z», 1867 előtt soha­sem volt currens szám /folyamatossága a világháborús jegyzőkönyveken is megtört -r néha/, nyilván a minisztertanács működésének más pro­duktumaival közös száma a jegyzőkönyveknek, a másik numerus a M,R,Z, /1865 előtt M.C.Z., 1868-ben néhányszor: R.M.CPr,Z, r ill, R,M,R.Pr.Z., az 1896. IV. 13.-i üléstől: G.M.C.Z./, a jegyzőkönyvek sajátos ikta­tószáma /Ministerrat-, Ministerconferenzzahl, Ministerratsprotokoll­zahl stb./. Ezek folyamatos számok 1848-tól fogva, Schmerling lemon­dása után, az 1865-ös császári instrukció, ill. az uj kormányhoz an­nak első ülésén a császár által intézett 1, Ansprache"-ja óta uj számo- . zás kezdődött, amely átfutott 1867. december 31-ig. Ezen a napon ült össze a.kiegyezés, ill. ennek osztrák részről történt törvénybeikta­tása után az akkor még birodalmi minisztériumnak /Reichsministerium/ nevezett közös minisztertanács első ülésére. A jegyzőkönyv felzetén is ez áll: 1% Sitzung des Reichsministeriums vom 31, Dezember 1867* A császár elnöklete alatt 1867. február 14-én tartott minisztertaná­cson, amelynek protocollumát K«Z* 322, -M,R*Z, 127» szám alatt iktat­ták, vettek részt első alkalommal a prezumptiv magyar kormány minisz­terei /Andrássy, Eötvös, Lónyay/, A kiegyezés magyar törvénybeiktatá­sa, ill. a törvény szentesitése után egészen az emiitett december 31-i ülésig /az alkotmányjogi fordulat teljessé válásáig/ a minisztertaná­csi jegyzőkönyvek formaságai változatlanok maradtak. A jegyzőkönyvek felzete érdemben alig változott az abszo­lutizmus korától a Monarchia összeomlásáig. A felzet két lapból ál­lott. Az elsőn a résztvevők láttamozták a protocollumokat, a másodi­kon az elnököt, s a konferencián résztvevőket sorolták fel, s megad­ták a tanác skozások tárgyát. 1865 előtt a jelenlévők után megnevezték azokat is, akik az ülésen nem jelentek meg. /Ezt a szokást a kiegyezés utáni gyakorlat nem vette át./ , A kiegyezés után tartott első két ülésjegyzőkönyv még Reichsministerium-ot mond, a harmadik üléstől kezdve "gemsinsames Ministerium" az elnevezés. A tulajdonképpeni közös minisztériumot azonban egy darabig még "Reichsministerium ,!-nak hivják a jegyzőköny­vek akkor, amikor a tanácskozások résztvevőit három csoportban sorol­ják fel /l. Von Seite des Reichsministeriums, 2, von Seite des Mi­nis teriums für die im Reichsrate vertretenen Königsreiche und Lánder, 3. von Seite des ungarischen Ministeriums/. De még 1868-ban vissza­térnek a korábbi gyakorlathoz, amely globálisan nevezi meg a résztve­vőket. Mégpedig ugy, hogy ha a minisztertanácson az uralkodó elnökölt, első helyen a birodalmi kancellárt, ill. később a közös külügyminisz­tert, majd a közös /csász, és kir*/ hadügy- és pénzügyminisztert, utánuk pedig kinevezésük rangrendjében a magyar, ill, az osztrák mi­niszterelnököt és a magyar s az osztrák minisztérium éppen jelenlévő tagjait, A-felzet külsőségei az 186d. évi január 26-i ülés óta /K.Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom