Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Román János: Beszámoló csehszlovákiai tanulmányutamról / 769–775. o.

- 771 Abauj-Torna vm. levéltárai, a lőcsei fióknál Szepes vm., az eperjesinél Sáros vm. levéltára, Az állami levéltárakban van továbbá az 1923-1928. közötti úgynevezett nagymegyék, az 1939-19^4-«> közötti szlovákiai megyék, és az 19^9-től 1960-ig fennállott kerületek iratanyaga is. Az állami levéltárak kezelésében maradt a főszolgabirói járások iratanyaga is. Az igazgatási tipusu szervek anyagain kivül itt kezeltetnek a következő anyagok: megyei szintű igazságügyi szervek /törvényszékek, ügyészségek, biróságok/; rendőrségi és fogház ügyek,, családi levéltárak és alapitványi birtokok; az erdőigazgatás és az erdőgazdálkodás ügyei; különféle megyei és egyéb hivatalok /tisztiorvosok, mérnöki hivatalok stb./; középfokú tanintézetek iratanyaga; egyházi /püspökségi, érsekségi, prépostsági,- káptalani, rendi/ levéltárak; egyesületek és egyletek /megyei szintű gazdasági, társadalmi jóléti, művelődési és sport egyletek/; végül különféle gyűjtemények; oklevélgyűjtemény, térképgyűjtemény, ujsággyüjtemény, nyomtatványgyüjtemény, fényképgyüjtemény, zenei gyűjtemény, anyakönyvi gyűjtemény és céhes iratok gyűjteménye, filmtár. A családi levéltárak eredetileg mezőgazdasági levéltárak voltak a központi levéltár mellett. Ezek keletkeztek tulajdonképpen szervezetileg legkorábban, 19^7-ben a földreformmal kapcsolatosan'és hosszú ideig külön levéltárakként szerepeltek, csak i960, január 1-el egyesültek az állami levéltárakkal. Ezek terjedelme és rendezettségi foka nagyon különböző, sok a töredék anyag és sok a tel jesen' rendezet len, illetve ömlesztett családi levéltári anyag. Ezek között található nagyon sok, magyarországi birtokokra vonatkozó, helytörténeti és gazdaságtörténeti szempontból nélkülözhetetlen forrásanyag is. Az Eperjesen őrzött Drugeth család levéltárában például Buják, Szádvár, Cserép, Bodókő, Regéc, Füzér birtokokra vonatkozó iratanyag fekszik. Az egyházi levéltárak legnagyobb része a helyén van, az egyházak tulajdona, csak operatív kezelésre vannak átadva, az egyházak szükségleteik szerint szabadon használhatják. Az esperességek és egyházközségek iratanyaga a járási levéltárhoz kerülne, de gyakorlatilag erre még sehol sem került sor, úgyszintén megoldatlan a protestáns egyházi levéltárak kérdése is, igy pl. a kassai ev. püspökség iratanyaga ügyében sem történt még intézkedés. A gyűjtemények, gyűjteményes anyagok szinte mindegyike előfordul mindegyik levéltárban. Az oklevelekből van gyűjteményes anyag is a legtöbb helyen, de nem nagy mennyiségű, /Nyitrán pl. 300 db/, általában lényegesen több a fondokhoz tartozó, világos provenienciáju oklevél, a családi levéltári anyagok révén. Kezelésük és nyilvántartásuk nagyon különböző. A központi levéltárban például az okleveleket a fondokból kiemelik, darabonként borítékolják és gyüjteményszerüen együtt tartják, de a borítékok is megkapják a megfelelő fondcimeket. A pozsonyi állami levéltárban viszont a kiemelt okleveleket a fondok elejére teszik első tételként, raktárilag is és leltárilag is. Akár gyűjteményes, akár fondhoz tartozó oklevél legyen, minden egyes darabról katalógus ké-