Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.
-?0 talán legdöntőbb, 1914# július 19-i közös minisztertanácsnak* éppen Tisza ellenkezése legyőzése érdekében, volt egy határozata, ^ amelyet a közös miniszterek, legalább is azok egy része, 1916 elején már meghaladottnak érzett, Burián megállapította, hogy ujabb határodat hiányában az 1914* július 19-i még érvényben van* 2 ^ 6 * Conrad veborkari főnök az 1914-1 határozat mlelébbi, más határozattal való helyettesítése mellett kardoskodott, A mi szempontúikból, akik a közös minisztertanács funkcióját s határozatainak jellegét a minisztertanács működésének legjelentősebb dokumentuma, a jegyzőkönyvek segítségével igyekszünk megállapítani f Stürgkh osztrák miniszterelnöknek e vitában elhangzott megállapítása mond a legtöbbet: bár a kö-zös nd* misztertanácsi határozatok nem rendelkeznek a birodalmi törvény ere,jévelt, az 1914« július 19-i határozat még érvnyben van, mert helyette ujat nem hoztak, Stürgkh definíciójának negatívuma, alkalmasint, egészen véletlenül súrolja a közös minisztertanács funkciójának végső határait: a minisztertanács határozatainak nem birodalmi törvény-jellegéről beszél. Azt pers&e nem mondta, hogy az Osztrák-Magyar MonarOhi^ának birodalmi törvényei nem is voltak. Békés időben még valami-* kjp.p^n járható ut volt az egész birodalomra érvényes törvényeket ugy hozni, hogy mindkét fél parlamentjével külön-külön fogadtatták el a szükséges intézkedéseket tartalmazó törvényeket, A háborús események sodrában azonban erre idő nem volt, B^r arra sem volt idő, hogy megfelelő gyakorlat alakuljon ki egyetemes érvényű döntések törvényszerű formába öntésére, de Stürgkh megjegyzése azt mutatja, amit más vonatkozásban is megfigyelhetünk^ hogy szükségszerűen vált efféle döntések fórumává a minisztertanács. Útban volt a felé, hogy törvényhozás-pótló feladatokat lásson el: legalább részben kisajátitsa a delegációk funkcióját* Ezen az utón azonban, már csak a minisztertanácsoknak a po3.gári alkotmányos életben kialakult sajátos helyzete miatt sem juthatott tovább annál, amire hoztunk is példákat, hogy a birodalom két felének kormánya között a vitás, de egységes eljárást kívánó kérdésekben megegyzést hozzon létre*. Ez a közvetlen véleménycsere f a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek újra meg.újra visszatérő kifejezésével, a xt miindl xc'h e Aussprache" volt a Monarchia közös mi niszteri konferenciái n ak f6£unkc ió,ja» ^^7* Lényegében a legfőbb kormányzati fórum működésének minden más vonatkozását bele lehet szorítani ebbe a meghatározásba, így mindenekelőtt a külpolitikai helyzetnek időről-időre szükséges megvitatását » 2 58* Konferencia összehívására is alkalmat adott nem egyszer az, hogy bizonyos kérdésekben uj helyzet állott elő* 2 59. Még a háború legelején, az 1914*. október 31-i közös minisztertanácsban felszólította Tisza Berchtold külügyminisztert: dolgozzon ki emlékiratot a Monarchia minimális és maximális hadicéljairól; arról, miféle területi követelései vannak a császár-királyságnak, s milyen hadi kárpótlásra tart igényt. Tárgyalja meg a békefeltételek, s a hadi kárpótlás alapelveit a mértékadó politikai tényezőkkel, na;jd terjessze e kérdéseket Németország elé, Az ilyképpen előkészített memorandum szolgálhatna e problémák közös minisztertanácsbeli megtár-
