Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács a világháború korában: irattani és forrástani megjegyzések / 43–114. o.

- 69 háború további tartama alatt ismétlődni nem fognak. Mindezeknél fogva a magy.kir. kormány részéről egy közös miniszteri értekezlet megtartását hozom javaslatba.•• , amelynek feladata volna megállapítani az eddig történt ilyen .jellegű létesítményeket • határozni azoknak sorsa felett és a cs» és kir* hadügyminiszter urat is feltétlenül kötelező megállapodásokat létesíteni a jövőre*

" Tisza megfogalmazásában tehát, mint ahogy eddig is megfigyeltük, a közös minisztertanács feladata a vitás, a két "független" kormány között irásos érintkezés, jegyzékváltás írtján el nem intézhető kérdések végleges megtárgyalása s a konferencián kifejlődött vita és felsorakoztatott érvek alapján megállapodás létesitése« mégpedig olyan megállapodásé, amely mindenkit kötelező ere.jü határozat .jellegével bir. A közös minisztertanács feladatkörének szabályozatlansága, természetesen, már a világháborút megelőző időkben is okozott bonyodalmakat, ill. teremtett olyan helyzeteket, amelyekben nyomatékosan és külön is hangsúlyozottan kellett követelni, hogy a közös minisztertanácsi határozatokat az illetékes tényezők mindenképpen tartozzanak respektálni• Lukács László magyar pénzügyminiszter például ? Aerenthal külügyminiszternél tiltakozott az ellen, hogy a csász. és kir. közös hadügyminisztérium haditengerészeti osztályának vezetője által aláirt átiratában, a polai hadikikötő védőgátjainak megerősítésére ujabb pót-, 111* rendkivüli hitelt kért f

. A november 6-i és 20-i közös minisztertanácson "a két állam kormányait képviselő két miniszterelnök és pénzügyminiszter, továbbá a közös miniszter urak közt végleges megállapodások jöttek létre az 1911. évi közös költségvetés kereteit illetőleg." Kéri, hogy %.. mint az elől emiitett közös miniszteri értekezletek elnöke oda hatni méltóztassék, hogy az értekezlet megállapodásainak a közös miniszter urak és az alájuk rendelt összes szervek részéről érvény szereztessék.

1 Idestova fél évszázada intézte már legmagasabb szinten a Habsburg-birodalom ügyelt a közös minisztertanács, amikor Tisza kívánsága elhangzott, s ima, még mindig csak kü^ön határozat kikényszerítésével lehetett feladatát félreérthetetlenül meghatározni, funkciójának lényegét megfogni* De még a magyar miniszterelnök energikus felszólalásából sem derült ki, noha nyilván ott feszült mögötte a világháborúban végveszélybe került Monarchia minden megoldásra váró problémája, hogy miképpen lehetett a közös minisztertanács határozatából minde

nkit kötelező ere.jü határozat? Erre vonatkozóan az 1915* tava szán és nyarán lezajlott vitában hangzott el egy másik javaslata Tiszának, Látván, hogy a hadseregfőparancsnokság egyszerűen nem hajlandó tudomást venni a közös minisztertanácsi határozatokról, s ez az államkormányzásban kiszámíthatatlan, minduntalan gátló erőként hat, elkerülhetetlennek mondotta, hogy a közös minisztertanács határozatait terjesszék az uralkodó elé jóváhagyás végett, s hogy a határozatok* jóváhagyásuk után, mindenkit kötelező zsinórmértékül szolgáljanak.^

^f Egyébként, a Monarchia világháborús szerepe szempontjából