Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Simonffy Emil: A Zala megyei úrbéri földkönyvek / 692–703. o.

- 696 Ezenkívül 18 helységből van még regulatiós birtokkönyv az I848 előtti időszakból* A birtokrendezések fő időszaka megyénkben az 1856-1866 közötti tizenp.gy évre esett. Az úrbéri törvényszékek megalakulása előtti időben a felmérés már sok helyen megtörtént, különösen az 1853* évi március 2-i úrbéri nyilt parancs hatására. Az úrbéres és vegyes falvak tagositási földkönyveinek a túlnyomó többsége az úrbéri törvényszék megalakulása utáni évtizedben keletkezett. 1867 után már az úrbéres és vegyes falvak közül csak néhányban volt nyitott a kérdés* Megfigyelhető, hogy a vegyes falvak rendezése inkább később történt, mint a csak úrbéresek által lakott falvaké. A nemesi falvak esetében is súlypontot képez az 50—es évek második fele, de a nemesi falvak rendezései egészen a századfordulóig tartottak, a pusztáik rendezésére pedig általában csak ekkor került sor. A századforduló tájékán folytak le azután a volt úrbéresek legelő felosztásai is, 38 helység legelőjének és erdejének az egyénenkénti felosztásáról készült birtokkönyvei vannak meg levéltárunkban. Egy-egy birtokrendezési eljárás során két térkép és mindegyikhez egy vagy többféle földkönyv készült. Az egyik térkép a rendezés előtti állapotot mutatta, a másik a rendezés utáni uj helyzetet. Az egykorú elnevezésekben nem találunk következetességet. A rendezés előtti térképet és birtokkönyvet általában "felmérési"-nek nevezték, de sok-* szór minden jelző nélkül emiitették: "X határának birtokkönyve". A rendezés utáni térképet és birtokkönyvet általában "tagositási térkép" vagy "tagositött határ térképe", ill. "földkönyve" megjelöléssel látták el - elvétve a "kiosztási" és az "elkülönítési" jelző is szerepelt a tagositási helyett -, de előfordult a megkülönböztető jelző hiánya is. Ilyen esetben csak a tartalomból lehet megállapítani, hogy a földkönyv a rendezés előtti vagy a rendezés utáni állapotot mutatja. Mind a felmérési, mind a tagositási földkönyvnek két fajtája volt: a "sorozati" és a "kivonati". A "sorozati" földkönyvek elnevezései: "földkönyv", "sorkönyv", "sorozati földkönyv", "sorozati birtokkönyv" vagy "'telekkönyv", leggyakoribb a "sorozati birtokkönyv" elnevezés. A sorozati birtokkönyvben a mérnök dűlőnként a térképi számok sorrendjében sorolta fel a parcellákat, megnevezte a parcella birtokosát, feljegyezte a parcella hosszúsági és szélességi adatait és a parcella területét négyszögölben. Minden parcellánál két szélességi adatot és a középhosszuságot kellett volna megadni ölben, de a mérnök nagyon sokszor csak annyit jegyzett be, hogy "rendetlen", azaz a parcella alakja nem szabályos, a hosszúsági és szélességi mértékeit nem lehetett megadni* A területi adatokat rendszerint dűlőnként összesítették, és a földkönyv ' végén a dűlők végösszegeit megismételve a határ egész területét kimutatták. Sorozati birtokkönyv kevés maradt fenn, talán nem is mindig készült tisztázati példány, bár a fennmaradtak között hitelesített példányok is vannak, tehát az nemcsak a mérnök saját használatára készült. ....... A birtokrendezés szempontjából - de a történeti kutatás szempontjából is - kétségtelenül fontosabb volt a"kivonati" könyv. Elneve-