Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Simonffy Emil: A Zala megyei úrbéri földkönyvek / 692–703. o.

- 697 zései: "birtokkönyv", "kivonati birtokkönyv", "kivonat! földkönyv". Leggyakrabban egyszerűen csak "bir-tokkönyv"-nek nevezték* A kivonati birtokkönyvben a mérnök a parcellákat birtokosokként sorolta fel,, és birtokosokként összegezte* Rendszerint külön felmérési kivonati birtokkönyv készült az irtásokról, elnevezésük "irtáskönyv","irtások birtokkönyve". Előfordult, hogy külön könyvben fektették fel az úrbéri birtokokat /"úrbéri", "jobbágyi", "helybirtok" megjelöléssel/ és a nemesi birtokokat /"nemesi", "majorsági" megjelöléssel/. Sokszor azonban mindez egy birtokkönyvbe került, sőt az is előfordult, hogy ugyanott találjuk meg a sorozati kimutatást is* Ha a becslés a felmérési birtokkönyv elkészítése idején még nem történt meg, akkor a felmérési birtokkönyv csak négyszögölben tartalmazta a területi adatokat,, és a becslés megtörténte után külön egy "osztályozati" birtokkönyvet ifl kellett késziteni, amelyik már becsholdban is tartalmazta a területi adatokat, A tagositási birtokkönyvben minden birtokosnál feltüntették a "járandóságát" és utána felsorolták a ténylegesen "kiadott" parcellákat, A kiadott parcellák becsholdban számitott területe összegének meg kellett egyeznie a járandóság szintén becsholdban számitott összegével,' A tagositási birtokkönyvekben sokszor számit ás! magyarázatokat is találunk, például a közösök felosztásáról, 1848 előtt befejezett regulatiók esetében rendszerint nincs meg a felmérési birtokkönyv, csak a "rendezési" könyv, a "liber fundualis". Ez már a regulatio utáni uj állapotot tüntette fel, és csak az úrbéres földeket tartalmazta, nem az egész határt* Az 1890-es évektől kezdve "összehasonlítani* vagy "azonositási" jegyzéket is készitettek, amelyikben a régi és az uj tulajdonosok neveit egybevetették. Ez igen hasznos és szükséges volt abban az esetben, ha a felmérés és a tagositás között hosszabb idő telt már el, és közben a birtokosok személye esetleg megváltozott. Lehet, hogy azonosítási jegyzék korábban: is készült, de nem maradt fenn. Hiánya a feldolgozás során okozhat nehézséget: például az 1859-ben hitelesített nagykutasi birtokkönyvben felsorolt birtokosokat azonositási jegyzék hiányában nem minden esetben lehetett megnyugtató módon azonosítani az 1878-ban hitelesített tagositási birtokkönyvben szereplő nevekkel* • A birtokrendezések során készült térképeket és földkönyveket hitelesíteni kellett. Ezt a birósági kiküldött /kiküldöttek/ egy hitelesitő mérnök segítségével hajtotta végre, A hitelesitő mérnök nem lehetett a munkát ténylegesen elvégző "működő" mérnökkel azonos személy, A hitelesitő mérnök mindazokat a parcellákat ujramérte, amelyeknek területi adatait valamelyik érdekelt kétségbevonta, ezenkivül a birósági kiküldött kijelölése alapján szúrópróbaszerű ellenőrző méréseket is végzett. Az ujramért parcellákat a hitelesitő záradékban rendszerint felsorolták* Ha csak kisebb hibák voltak, akkor nem kellett az egész munkát üjravégezni - erre is van példa —, hanem a javitásokat más szinü tintával - rendszerint pirossal - a meglévő birtokkönyveken keresztülvezették, A térképet és a birtokkönyveket a hitelesités alkalmával hitelesitő záradékkal látták el, amit a birósági kiküldött vagy kiküldöttek és a hitelesitő mérnök aláirt és lepecsételt, A működő mérnök