Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Lengyel Alfréd–Benda Kálmán: Látogatás a Győri Állami Levéltárban: Lengyel Alfréddal beszélget Benda Kálmán / 678–683. o.

- 680 mas'ellenséggel szemben, ne ly bástyáinkon már két helyen befészkelte magát, semmiképpen sem tudunk ellenállni. Tekintettel arra, hogy fenségedhez má\r több izben küldtünk hirnököket, de segitséget egyetlenegyszer sem kaptunk, igy kellett döntenünk, melynek hiteléül e sorainkat sajatkezüleg aláirtuk, és pecsétünkkel elláttuk. Győr, 1594. szeptember 27. Hardeck Ferdinánd gróf kapitány." Hardeck Ferdinándot később felelősségre vonta a hadbiróság, és Bécsben halálra Ítélték, majd lefejezték. Előbb azonban levágták jobb karját, amellyel a vár kulcsát átadta a törököknek. Természetesen Hardeck, mint katona hibá.s volt. De hogy a' császári fővezérlet még nagyobb hibát követett el* az nem vitás. Viszont bűnbakra volt szükség, és ez Hardeck, valamint hadmérnöke, Perlino ezredes lett* A Győr várába befészkelődő törökök nagyon elbizták magukat. Ismeretes az a népi monda, amelyik a győri rézkakasnak a történetéhez fűződik* A várnak Dunára nyiló úgynevezett vizikapuját ugyanis néhány kőharang, tornyát egy rézkakas diszitette, amelyikhez a törökök még egy félholdat szereltek fel* És fennen hirdették, hogy a vár csak akkor kerül majd vissza magyar kézre, ha a harangok megkondulnak, a félhold megtelik, és a rézkakas megszólal. a Ezek a feltételek valóban teljesültek is, mert közel négy év után Pálffy Miklós bravúros haditettével, egy petárda f elrobbant ás á>val, vissza is foglalta huszárjaival a győri várat. Azon éjszaka holdtölte volt, a félhold tehá,t megtelt, az erős szélben a rézkakas csikorgása jól hallatszott, és a benyomuló magyar vitézek meghúzták a harangköteleket, igy a harangok, Győr harangjai is megkondultak. Győr ettől kezdve, tudjuk, végig a magyarok kezén maradt. Azonban ha a háborúnak a zaja tovább került is a vártól, egy évszázadig még végvár maradt a város. Idegen kapitányok alatt többnyire idegen katonaság szolgált a várban, és a katonaság és polgárság között a súrlódások szinte naponkéntiek voltak* A töröknek az országból való kiűzésével az 1700-as évektől kezdődően békésebb időszak következett, bár természeti csapások, földrengések, árvizek, tűzvészek időnként megrázkódtatták a vá,ros nyugodt hangulatát. De a céhek ebben az időszakban élték fénykorukat, termékeiket messze földön ismerték, ós nagyon keresettek voltak. A tőzsérek, a győri marhakereákedők igen jelentős forgalmat bonyolitottak le nyugat és kelet piacai között. És már a gabonakereskedelem is kezdett a viziutakon megindulni ezekben az évtizedekben.