Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 3. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Oltvai Ferenc–Benda Kálmán: Látogatás a Szegedi Állami Levéltárban: Oltvai Ferenccel beszélget Benda Kálmán / 671–677. o.
- 677 ! találta a Honvédelmi Bizottmány rendeletét, amely szerint visszarendelték a csongrádi, a szentesi, a szegvári, a vásárhelyi és a szegedi nép tömeges felkelését, mert közben Jellasicsot Pákozdnál megverték. Amikor Kossuth mindezt megtudta, hozzáfűzte a szegedieknek szóló utasitáshoz, amelyet itt őrzünk eredetiben: "Kérem egyszersmind fejezzék ki lelkes seregeiknek a magyar nemzet nevében legforróbb hazafiu köszönetemet, azon buzgó készségükért, mellyel gyönge, de becsületes szavaimnak felhívására oly rettentő erőben keltek föl. Ám de még sokfelé bolyong a veszély. Meg kell a hazát minden pártütéstől, minden árulástól szabadítani, és nem kell, nem szabad engedni, hogy akár erőszakkal, akár ármánynyal, diadalmaskodjanak rajtunk a magyar nép ellenségei," A nép volt az az erő, amelyre támaszkodva a város átvészelte az elnyomatás és önkényuralom, majd a következő évtizedek megpróbáltatásait. Bevezetőnkben azt mondottuk, hogy a historikusnak nehéz dolga van, ha röviden akarja átfogni Szeged történetét. Lám, mi is csak 1849-ig jutottunk el. Pedig még hosszan beszélgethetnénk arról, ami ez után következett. Az 1879-es árvizről csakúgy, mint a századforduló mozgalmairól és a negyedszázados ellenforradalmi rendszer itt lejátszódó eseményeiről, Szeged bukásáról, majd felemelkedéséről. Minderről azonban hallgassuk meg inkább a költő Juhász Gyulát: A Tisza-parton halkan ballagok És hallgatom, mint sirnak a habok. E partok néma fordulóinál állt egyszer gőgös Attila király. E tájon, hol a két viz összeér, Áldozott egykor dus Ajtony vezér. Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András búsult valahol. Mert busulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok? Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott. Petőfi Zoltán erre ballagott. Megállok felhős tavaszég alatt, S mig megy a viz és az idő szalad, Érzem, hogy az öreg Tisza felett, Az örök élet csillaga remeg.