Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Sándor Pál: Az úrbéri periratok–perdokumentumok forrásértékéről és tárgyi rendezésének feladatairól / 435–459. o.
- 456 II A RENDEZÉS KÉRDÉSEI 1 Néhány megjegyzés az eddigi tapasztalatokról Előrebocsátom, hogy eddigi tapasztalataim nem teljesek* mivel az ország összes levéltárait még nem volt módomban a fentiek szempontjából megismerni. Mégis - az anyagismeret nagyobb részének már birtokában - talán nem lesz felesleges néhány általánosabb tapasztalatról számot adnom, hiszen ezek a legtöbb területi levéltár "úrbéri és tagositási" fondjainak jelenlegi rendezettségére - többé vagy kevésbé - vonatkoztathatók. Ismeretes, hogy olykor az egyes fondok rendezése kérdésében még nem alakultak ki végleges megoldások. Ilyen helyzettel találkozik a kutató az úrbéri perek és perdokumentumok esetében is. Eddigi tapasztalataim szerint ez a fond - kivéve Heves megye úrbéri és ujabbkori tagositási iratait - csak részben, tudniillik községi szinten, van rendezve. De a községek., általában egy-egy csomóba kötegelt iratain belül ,a legkülönfélébb iratfajták keverednek egymással, eltérő időrendben és tárgykörrel, ami megneheziti a kutatásokat. Az is előfordul, hogy ha a községek különböző vármegyékből valók, a községek vármegyék szerinti elkülönítése elmaradt. Ilyenkor a községnevek betűrendje szerint egymást követő csomók iratanyaga hol az egyik, hol a másik, vagy éppen a harmadik vármegye községei szerint keveredve kerül a kutató kezébe. Megneheziti a kutatást a sok selejtezhető űrlap vagy forrásértékkel nem biró iratok hátrahagyása, továbbá az a körülmény is, -hogy néha fondszinten sem történt meg a szétválogatás. Gyakran találkoztam ugyanis olyan esetekkel, amikor az úrbéri periratok közé kataszteri birtokkönyvek vagy birtokivek is be voltak kötve, holott ezek nem tartoznak az úrbéri'törvényszékek, mint fondképző szervek által kitermelt iratfajták közé. Igaz, hogy más esetekben viszont - valószinüleg nem elvi, hanem praktikus okoknál fogva - a birtok- és földkönyveket az úrbéri periratoktól elkülönítve, mint "telekkönyvek"y et találtam, holott ezek a per folyamán keletkezett birtokkönyvek a legszorosabban kapcsolódnak a periratokhoz. Ez utóbbi esetben a kutatónak nincs más választása, mint hogy az adott község perirataitól különválasztott "telekkönyvek" azonos községekre vonatkozó köteteit az iratokat tartalmazó csomókkal párhuzamosan használja. A fentiekből csak egy-két jelzésszerű példára hivatkoztam annak igazolására, hogy az úrbéres pertestek rendezési gyakorlata - területi levéltáraink egyikénéi-másikánál - még számos problémát megoldatlanul hagy. Ebből a helyzetből a következő tennivalók adódnak.
