Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Sándor Pál: Az úrbéri periratok–perdokumentumok forrásértékéről és tárgyi rendezésének feladatairól / 435–459. o.

1 - 457 2 Feladatok Mindenek előtt végre kell hajtani, természetesen ott, ahol ez még nem történt meg, a fondók szétválasztását, az úrbéri periratok és dokumentumaiknak a megfelelő birósági szerv fondján belül önálló állagokká képzését. Ez többnyire kétfajta és egymással ellentétes irányú munkát kivan meg. Egyrészt más fondképző szervek ott felejtett iratainak elkülönítését /például a kataszteri iratokét vagy a polgári peres eljárások során létrejött iratfajtákét stb ./, másrészt a, periratokhoz tartozó, de valamilyen oknál fogva azoktól mégis különválasztott /vagy külön kezelt/, főleg dokumentum-jellegü iratfajták, mint birtokkönyvek, telektáblák visszacsatolását. Ott, ahol a községek szerinti .szétválasztás már megrörtént, de azoknak megyék szerinti elkülönitése'még nem, ott ez utóbbi munkát szintén tanácsos elvégezni és a jegyzékelést a megyék szerint is különböző községek betűrendjében végrehajtani. E munkálatokkal párhuzamosan helyes selejtezni is. Találtam néha olyan csomókat is, amelyekben a selejtezhető iratok száma aránytalanul sok volt, a rendezhető, vagy rendezett iratokéhoz képest, ami természetesen "üres járatot" eredményezett a munkádnál. De az igazi munka - mint ez közismert - csak a községi szintű rendezés után következik, mégpedig az úrbéri pertestek tárgyi rendezési elveinek kialakításával és az igy kialakitott elvek szerinti rendezés gyakorlati végrehajtásával. Ez nem olyan egyszerű feladat, mert - mint ez más fondok tárgyi rendezése esetében is gyakran előadódik - az iratok eredeti funkcionális .jellegének megőrzése, illetve az ezen szempontok szerint kialakitott rendezési séma gyakran nem párhuzamos a kronológiával

, vagy elmossa az egész perfolyam belső szakaszhatárait

. amelyeknek javasolt fenntartása, helyesebben kialakitása, sok nehézségtől szabaditaná meg az iratok halmazába mélyedő kutatót. Az eddigiek során ugyanis azt tapasztaltam, hogy a perfelvételi, tárgyalási és a végzéseket tartalmazó iratok, valamint az ezek közé rendszertelenül beékelt dokumentumok nemcsak a legeltérőbb évekből keltezetten, de eredeti funkcionális szerepüket is vesztve a legkülönbözőbb tárgykörökre vonatkozóan kerültek elő. Például: végzések és Ítéletek, amelyekhez meg kellett keresni az előzetes beadványokat és a tárgyalásokat tartalmazó iratfajtákat, tárgykörük szerint. Vagy: perfelvételi iratok, amelyekhez hozzá kellett keresni a megfelelő tárgyalási iratokat és végzéseket. Vagy: perdokumentumok, amelyeket hozzá kellett illeszteni a perfelvételi tárgyalásokat tartalmazó megfelelő iratf-éleséghez. Egyszóval: nehéz volt megállapitani, hogy milyen iratfajták tartoznak együvé és hogy a peres eljárás melyik stádiumban van, hogy mi a végeredmény. Ebből következik: olyan rendezési sémát kell kialakitani, amely - az iratok eredeti funkcionális szerepének megőrzése mellett egyrészt a perfolyam belső szakaszhatárait is jelzi, másrészt a tárgyi rendezés általános követelményeinek is, a helyenként eltérő viszonyoktól függően, megfelel. A következőkben erre a sémára teszek javaslatot. A séma egy-egy peres ügy belső rendezésére vonatkozik; az egyes ügyek-