Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.
- 356 A vármegye levéltárnokának további szakmai működése különben az 1844-es esztendőtől kezdődően meglehetősen a háttérbe szorult, mivel táblabírói kinevezésével és egyéb megbízatásai révén inkább a közügyeknek kellett szentelnie idejét, egészen a szabadságharc végéig,amikor is az uj rezsim őt is leváltotta eredeti tisztségéből. Erre mutat az a tény is, hogy 1846-ban a közgyűlés ismét csak Szálé Jánost említi, mint az archívum rendezőjét és regisztrátorát, akinek segítségére külön személy állott rendelkezésre az elkészített lajstromok végleges letisztázása céljából. De ugyanez volt a helyzet két évvel később is, amikor a segédletek ujabb négy kötetét vehette használatba a levéltár és e szorgalmas munka elismeréséül a házi pénztár 4-80 forint jutalmat fizetett ki a szakavatott táblabírónak.56 ^ j£ ütemben folyó iratrendezési és nyilvántartásbavételi munkálatok a levéltár elhelyezésének problémájára is újból ráirányították a figyelmet, mivel az áttekinthetővé V tett anyag használhatóságát a zsúfoltság, az egyre növekvő helyszűke jelentősen korlátozta. A közgyűlés ugyanis két alkalommal is foglalkozott ezzel a kérdéssel /persze más hivatalok célszerűbb elhelyezése kapcsán/, sőt 1848 elején - éppen ilyen meggondolásokból kiindulva - határozták el a rendek, hogy a vármegyeház szomszédságában lévő urasági házat megvásárolják. J€ A szabadságharc esztendejének márciusi eseményei, majd később bekövetkezett fejleményei azonban levéltári szempontból meghiúsították ezeknek a terveknek a gyakorlati kivitelezését. A császári seregek megszállása nyomán kialakult katonai diktatúra, később pedig az országra nehezedő polgári önkényuralom ugyanis egészen uj helyzetet teremtett, amely a megyeigazgatás területén és közvetve az archívum további sorsa tekinteteben is éreztette hátrányos kihatásait. 184-9-ben a Króner Lajos kir, biztos elnöklete alatt megtartott tisztújítás során Csepcsányi Gellért megyei utbiztost nevezték ki a levéltárnok! tisztségre, aki szakmailag csak keveset értett az elvégzendő feladatokhoz, de politikailag feltehetően a megbízható személyek közé tartozott,57 Szerencsére Szálé János még ekkor is folytatta lajstromozási tevékenységét, amely természetesen az anyag előzetes rendszerezését, csoportosítását és fajtánkénti besorolását is szükségessé tette. Az archívum régi begyüjtésü állománya ily módon a kutatásokat tekintve is egyre elfogadhatóbb állapotba került, csupán a kurrens teendők vonalán /beleértve az ujabb anyagszaporulat körüli kezeléseket is, ütközött ki a hozzáértés, a gyakorlat hiánya. A soproni közigazgatási kerülethez csatolt Mosón megyei főnökséget mindamellett nem zavarta működésében ez a körülmény, sőt amikor 1852-ben a Helytartótanács utján leérkezett a rendelet, hogy a megyei levéltárak az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó cs.kir. bíróságok hatáskörébe kerülnek és a tisztviselőket is ezek státusába kell átsorolni, a helyileg foganatosított intézkedések a maguk módján megoldották az egész problémát. Csepcsányi Gellért átment irattárosnak az igazságügyi szervekhez, az archívum /tulajdonképpen levéltári hivatal/ ügyes-bajos dolgait pedig - a megyefőnökség rendeletére - átmenetileg a kancellária egyik lajstromozója /regisztratora/ látta el a legszükségesebb mértékben.58
