Levéltári Szemle, 16. (1966)
Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Moson vármegye levéltárának története / 340–374. o.
- 357 Ilyen viszonyok mellett persze az ujabb iratanyag rendezése, mutatózása terén semmi sem történt, s mivel időközben Szálé János táblabiró munkálkodása is befejeződött a vállalt feladatokat illetően, a nagyjából magára hagyatott levéltár - néhány év elteltével - ismét az elhanyagoltság képét mutatta. A soproni helytartóság tudomást is szerzett erről a helyzetről, s ezért többször sürgette a vármegyét, hogy archivumában az ujabb anyagra, valamint a folyamatosan beérkező iratsorozatokra kiterjedőleg is teremtsen rendet és a cél érdekében ideiglenesen nevezzen ki egy tisztviselőt 500 forint fizetéssel /esetleg egy napidijast is 1 forint napidíjjal/. Amikor azonban Mosón megye alispánja olyan értelmű jelentést terjesztett fel, hogy a levéltárban minden a legnagyobb rendben van és a kancellária tisztviselői maguk is el tudják látni a kurrens feladatokat, a Helytartótanács természetesen a saját részéről is ellátott attól a tervétől, hogy egy ilyen jó állapotban lévő archivum kezelésére külön levéltári tisztviselő, sőt napidijas alkalmazását engedélyezze,59 Mai szemmé,! vizsgálva a jelentést megállapítható, hogy e lépésével a vármegye túllőtt a célon, mert jóllehet a Szále-féle rendezési munkálatok rendet teremtettek a régebbi anyagban, a túlságosan kedvező hangú válasz nem fedte mindenben /főleg az ujabb keletű iratokat illetően/ a valóságot és igy elvágta az útját annak, hogy a levéltári ténykedések végzése folyamatossá váljék, s "hogy az elért rendezettség!, kutathatósági szint továbbra is a megkívánt fokon maradjon. Ettől eltekintve azonban figyelmet érdemel a jelentés abból a szempontból, hogy fényt vet az anyag akkori összetételére és segédletekkel való ellátottságára, ezért nem lesz érdektelen, ha lényegesebb részeit az alábbiakban kivonatosan összefoglalom: "A regiszterek, mutatók az 1695-es esztendővel kezdődnek" mondja többek között a jelentés -" és a mai napig vannak vezetve. Az évi indexek mellett egy generális mutató is rendelkezésre áll 169^—tol l800--ig. Az iratok iktatási számaik rendjében vannak besorolva éspedig az alábbi csoportosításban: 1/ polgári perek, 2/ büntető perek, 3/ adóÖsszeirások, 4/ diaria perceptoralia, 5/ adószámadások, 6/ úrbéri iratok, 7/felkelési iratok, 8/országgyülési iratok. A törvénykezési és politikai iratok /igazgatási/ elkülönitett regesztrálása 1833-ban kezdődik. A felsoroltakon kivül van még néhány nemesi oklevél is, fáleg olyan személyeké, akinek tartózkodási helye ismeretlen,- 18^---Óta" a telekkönyvek és a hozzájuk tartozó iratok is itt vannak elhelyezve, akárcsak egyes volt megyei tisztviselők /alispánok, táblabírák/ letétbe helyezett magániratai, bár ezeknek nincs nagyobb jelentőségük, miután az utódok a fontosabb dokumentumokat kiemelték," 6o A vármegye felterjesztése érdekes módon említést'sem tesz a levéltár silány elhelyezéséről, holott könnyen elképzelhető, hogy a régi helyiségbe tömöritett különféle iratfajták a telekkönyvi anyaggal és a 3anh-korszak aktatömegeivel bővülve, milyen hozzáférhetetlenséget, zsúfoltságot okozhattak az archivum falai között. Es ha még számításba vesszük, hogy - a jelentés befejező sorai szerint - egyéb értéktelen tárgyak is az iratanyag közé vegyülve hevertek a szekrényekben, állva-