Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 2. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Farkas Gábor: Fehér megye és Székesfehérvár város közigazgatása 1944. március 19-től 1945 végéig / 307–340. o.

I - 329 szolgáltatását irta elő. A második honvéd kerület részére már eddig is 5 vagon gabonát, 300 q tengerit, az első hadosztály részére pedig kZ vagon napraforgó magot kellene szolgáltatni, A nehézséget fokozzák,hogy a megyében meglévő készletekből 4690 q búza, 3620 q rozs hadizsákmánynak tekintendő, amely felett a közellátási kormánybiztos nem rendelkezhetett. Budapest élelmezésére a megyéből 13 vagon rozsot, 1 vagon búzát, 4 vagon napraforgót, 9 q olajat

?

70 %. burgonyát, 600 q babot, 285 q búzát utaltak ki eddig és szállítását folyamatosan végzik. A megyében fellépő zsirhiányt enyhitenr alig lehetett. Ezt ugyancsak fokozta az, hogy 150 q olajat ugyancsak hadizsákmánynak minősítettek. A felsorolt terhek mellett a vármegyében teljesen elpusztult falvak - Csős9,Pátka, Sárkeresztes, Sőréd, Moha, Tác, Zámoly, Veréb - lakóinak eltartása is a vármegyei közellátás feladata. A lakosság gabonaszükségletét havi 5 kg-os adagokban számolták, igy is 550 tonnára van szüksége a vármegye lakosságának. 1945. június elején azonban csak 400 tonna gabona állott a közellátás rendelkezésére. "Attól félek, ha további élelmiszereket adunk le, a város és a vármegye éhínségnek néz elébe" irta a főispán. Ezért kérte a minisztert, hogy a vármegyét további beszolgáltatásra ne kötelezze "mert annak - anélkül, hogy a lakosság ellátását a legsúlyosabb veszélynek ne tennénk ki -.úgysem tudunk eleget tenni." 109'' A vármegye lakosságának ellátása érdekében 1945 tavaszán és nyarán a közellátási kormánybiztos nagyarányú erőfeszítéseket -tett-. Ennek árán sikerült is a lakosságot - az éhező Székesfehérvárt, a lerongyolódott községek népét - az éhinségtől megmenteni. Április 21én a községek közellátásának felmérésére, a készletek felderítésére hoztak intézkedéseket. Ekkor kiderült, hogy 80 000 fő teljesen, 15 000 fő részben ellátatlan lakosság élt a megyében. A legnagyobb baj az volt, hogy ezek nagyrésze falusi , főleg földműves lakosság volt, és ezen kivül gondoskodni kellett még 5000 főnyi bányász és más üzemi munkásról is. A közellátási kormánybiztos zár alá vetett lisztkészletből - havi öt küi^rammDs: fejadaggal 1945 aratásáig a lisztellátást biztosítani tudták. Májusban ugyancsak minden napraforgómag készletet zár alá helyeztek, de ez korántsem biztosította a lakosság olaj-vagy zsirellátását, mivel a vármegyében a hadiesemények idején a sertésállomány úgyszólván kipusztult. A községekben 1945 tavaszán és nyarán az olajütők egész sorát létesítették és igy az ellátatlanok havonta 30 dekagramm étolajat kaptak. Augusztus 1-ével az étolaj kiutalás jogát a közellátási miniszter magának tartotta fenn, igy a kormánybiztos további k&váalásokat nem is végezhetett. Sok utánjárással sikerült az olajütő malmok vámkeresményének csekély százalékát megszereznie, és ebből minden métermázsa mag után lefoglalt egy kilogramm étolajból juttattak a sokcsaládosoknak egy-két dekagramm olaj fejadagot, W^g^Ilaj '£th&tó .hogy az éhfző Székesfehéríér lakói olajat először csak augusztusban kaptak, A lisztellátás valamivel könnyebbé vált aratás után, de még mind nagyszámú ellátatlan maradt a községekben is. Ezek, valamint a város, a bányák dolgozóinak ellátására a géptulajdonosok bérkeresetének ötven százalékát, a malmok vámkeresményének 20 %-át forditotta a közellátási kormánybiztos. 110/ Súlyosabb panasz a kenyérellátás területén nem is merült fel,-Novemberben'már az alispán kielégítőnek mondja a lakosság kenyér és lisztellátását, 111/ A burgonya ellátás azonban egyáltalán nem volt a vár-