Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - FIGYELŐ - Rademacher, H.: A múzeumi és levéltári gyűjtemények problémája: Archivmitteilungen, 1964. 4. / 210–224. o.

*<á ' ' dig múzeumi gyűjt eme ny anyagnak számit an&k, ami provenienciális és szervezeti okokból érthető ugyan, azonban a dolog érdemi részének tisztázásához semmi lényeges adalékot nem nyújt. A levéltári terminológia teljes figyelembevétele és elismerése mellett is - hangsúlyozza a szerző - egyáltalán nem lehet belátni, hogy valamely hagyaték keretében levéltárba került 1numizmatikai gyűjteményt, vagy egy nyomtatvány-,avagy kéziratgyüjteményt miért kellene alapvetően másképp értékelni, mint egy hasonló gyűjteményt, melyet valamelyik múzeum maga állított fel, vagy pedig más formában szerzett meg, talán éppen egy örökhagyó kezéből, annak halála előtt, tehát még mielőtt az adott gyűjtemény, mint a hagyaték egyik állaga, amúgy is a levéltárba került volna, ami a gyakorlatban nem ritka eset. Az eddig elmondottak szerint tehát - folytatja a szerző a döntő tényező nyilvánvalóan a proveniencia elve. Itt is mutatkozik azonban egy probléma, mely egyfelől érinti a levéltárak és muzeumok viszonyát, másfelől viszont elősegitheti a gyűjtemények fogalmának tisztázását* A levéltárakban lévő különböző, például kézirat vagy nyomtatvány gyűjteményeket stb.. ugyanis' a maguk szemében akár valamely regisztraturához, vagy hagyatékhoz kötött kortörténeti gyűjteménynek is lehetne nevezni, ha a kortörténeti gyűjtemény fogalmát nem a közvetlen jelenre korlátozódó értelemben használjuk. Mind az örökhagyók, mind a regisztraturaképzők gyűjteményeik felállításánál - bármily' sajátos szándékból kifolyólag « dokumentációs célt tartottak szemük • előtt. E gyűjtemények objektív történeti forrásértéke is ebben és nem csupán valamely individuális személyiséghez való kapcsolódásukban rejlik. A tárgyi anyagot - folytatja a cikk - a további okfejtésből ki kell kapcsolni, minthogy azt elvileg nem is lehet a levéltári anyaghoz számítani, kivéve a fentebb emiitett különleges eseteket. Más kérdés, hogy a tárgyi anyag mennyiben sorolható a kortörténeti dokumentumok közé, ez azonban külön vizsgálatot igényelne. Az eddigi fejtegetések célja, jegyzi meg a szerző, csupán az volt, hogy megvilágít se. az egyes területeken a levéltárakkal és muzeumokkal közös gyűjteményanyag sokrétű problematikáját. A kortörténeti gyűjtemény fogalmát - a maga szűkebb, csupán a különféle irott és nyomtatott dokumentumanyagra korlátozódó értelmében - véleménye szerint mindenesetre nem lenne helyes használni, minthogy az nagyon kevéssé konkrét és tul általános. A legjobb megoldás•- folytatja a cikk - valószinüleg az lenne, ha csupán levéltári, illetve múzeumi gyűjteményekről beszélnénk és tartalmuk szerint különböz-tetnénk meg őket - például kéziratgyűjtemény, plakát gyűjtemény stb, - és figyelmen kivül hagynánk a kronológiai szempontot, Mindamellett természetesen helyes lenne, ha például . nem a röplapgyüjtemény-megjelölést használnánk, amennyiben az esetleg konkrétan reformációkori aprónyomtatványokból áll. Ilyen esetben szükséges lenne a korbeli meghatározás. Ezzel az eljárással pontos fogalmi meghatározását lehet adni annak az anyagnak, amiről éppen szó van, így lehetőség nyilik a világos elhatárolásra, ami a kortörténeti gyűjtemény terminusából hiányzik, minthogy azon sok mindent lehet érteni.