Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - FIGYELŐ - Rademacher, H.: A múzeumi és levéltári gyűjtemények problémája: Archivmitteilungen, 1964. 4. / 210–224. o.

- 218 Amennyiben feltétlenül szükség lenne egy átfogó rendezőfogalom alkalmazására, ugy a szerző szerint a történeti dokumentációs gyűjtemény fogalmát lehetne javasolni. Az egyes külön állagokat azután az összállagon belül az előbb jelzett módon lehetne megkülönböztetni. A cikk a továbbiakban idézi Meisnert: "A levéltárak eme gyűjtőtevékenységének a határai elmosódóak. Elvileg a levéltáraknak csupán azt kellene gyüjteniök, ami a levéltári anyagok kiegészítését és jobb feltárását biztosit ja". Ez a megfogalmazás a szerző szerint nem nyújt kellő alapot a muzeumok és levéltárak között a dokumentációs gyűjtemények tekintetében fennálló probléma tisztázására, minthogy pontatlan. Hiszen alapjában véve minden történeti anyag felhasználható lenne a Meisner által ©miitett "kiegészités" céljából. Ha például a hivatali ügymenetben felmerül egy meghatározott választási terminus rögzitése a kapcsolatos választási törvénnyel és a hozzátartozó választási renddel együtt, - természetesen nagyban hozzájárulna az idevonatkozó ügyiratok "kiegészítéséhez", ha egy megfelelő gyűjteményben a választási harc publicisztikai lecsapódása összegyűjtésre kerülne, azaz lenne egy állag, mely már az ügyiratoknak a levéltárba való bekerülése előtt a sokszorosát kitenné annak, ami tulajdonképpen levéltári anyagnak számitható. Erre azonban nyilván nem lehet gondolni, mert különben a levéltár idővel sokkal több gyűjteményarj'jHggal, mintsem levéltári anyaggal rendelkeznék. A "kiegészítések" ugyanis, fűzi hozzá a szerző, mindig ujabb és ujabb, feltétlenül "szükséges" szempontok felmerülésével idő multán közismerten határtalan burjánzásnak erednek. Ha a gyakorlatban technikai okokból ez nem is következik be szó szerint, mégis szükségesnek mutatkozik itt bizonyos elvi korlátozás és elhatárolás. Ha viszont Meisner idézett megállapítását valóban nem szószerinti értelemben gondolja, akkor milyen értelemben használja azt a bizonyos "kiegészítést" •*• veti fel a kérdést a cikkiró. Talán oly módon, hogy a levéltár szubjektiv tetszésére, esetleges adottságaira, vagy a levéltáros különleges érdeklődésére kellene bizni, mikro és milyen terjedelemben kerülnek felállításra egy-egy levéltárban különböző gyűjtemények* A szerző szerint Meisner fejtegetései tápot adnak ilyen értelmezésre, amikor ugyanis felsorolja, hogy véleménye szerint a levéltárak kiegészitő gyüjtőtevékenységének mire kell kiterjednie, például térképekre, naplókra,,röplapokra, falragaszokra, könyvjelzésekre stb., - hozzáfűzi: "sőt még képanyagra is, amennyiben mindez a levéltár törzsanyagával benső kapcsolatban áll, illetve ahhoz 'kortörténeti' koloritot szolgáltat". A kortörténeti kolorit persze valóban széles terület, érdekes, értékes, és szükséges is. De vajon hozzátartozik-e a levéltárak területéhez - veti fel a szerző. Ha igy lenne, ugy a gyüjtőtevékenység világos megfogalmazása és egyszersmind elhatárolása egyéb, gyűjtéssel ugyancsak foglalkozó intézmények, elsősorban a történeti muzeumok irányában - szinte lehetetlenné válna. Végső soron a probléma ilyen értelmezésének az lenne a kellemetlen, de elkerülhetetlen következménye, hogy a funkciószintek a levéltárak, muzeumok és egyéb dokumentációs intézmények között ellenőrizhetetlenül és szervezeti szempontból elfogadhatatlanul eltolódnak. Ez természetesen egyik intézménynek sem válna javára* Némi megszorítással hasonló ér-