Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - FIGYELŐ - Rademacher, H.: A múzeumi és levéltári gyűjtemények problémája: Archivmitteilungen, 1964. 4. / 210–224. o.

- 216 fogalom pontos meghatározását, ha például' korunk törtenetét 1917-tol számit juk,. ahogy ez a szovjet történettudományban gyakorlattá vált* Magából az állagból, az idevágó anyagok'összetételéből kiindulva, nem lehet semmilyen alap^tő különbséget megállapítani a korábbi évek hasonló anyagaihoz képest, A hagyományozási formák, a technikai sokszorosítási módszerek, a formábaöntés módjai évszázadok folyamán változtak ugyan, *maga a forrástipus azonban mint olyan megmaradt, legfeljebb uj variánsokkal /fénykép, hanganyag stb,/ bővült. Egy röplap a reformáció korából éppúgy kortörténeti, már tudniillik saját korának történetéhez kapcsolódó álláspontot tükröz, mint egy 1945-ös földreformplakát, vagy pedig napjainkban a Nemzeti Frontnak a nemzeti újjáépítéssel foglalkozó röpirata* Mindhárom esetben a döntő jelleg: a nyilvánvaló vonatkozás az adott kor társadalmi eseményeire* Ennyiben tehát kortörténeti dokumentumokról van szó* Egy megfelelő rendezőfogalom kialakításához azonban - hangsúlyozza a cikk - ezzel édeskeveset nyertünk, minthogy az emberek általában a kortörténeten saját koruk történetét, azaz a közvetlen jelent értik, A szerző a következőkben utal Günter v, Roden javaslatára, mely szerint az e fajta gyűjteményeket "történeti gyűjteményeknek" kellene nevezni, s hozzáteszi, hogy e megfogalmazás lényegesen kifejezőbb, bár ugyanúgy, ahogy a Walter K,B., Holz által javasolt "történeti anyag"-fogalom is bizonyos hiányosságokban szenved, minthogy a kortörténeti gyűjtemények kapcsán az emberek rendszerint csupán egyes meghatározott anyagokra gondolnak, melyeknek köre lényegében a publicisztikára, nyomtatványokra, élménybeszámolókra, bizonyos okmányanyagokra, például igazolványokra, vagy élelmiszerjegyekre, továbbá levelekre, naplókra, képekre, hangszalagokra stb., tehát Írásbeli, nyomtatott, magnetofonszalagon, vagy fényképen rögzitett dokumentumokra korlátozódik, amit esetleg még kiegészíthetnek jelvények, plakettek, emlékérmek, rendjelek, kitüntetések, karszalagok stb,, bár ezek már a tárgyi dokumentumok közé sorolhatók. Senki sem tagadhatja azonban - folytatja a szerző -, hogy a "történeti gyűjtemény", vagy "történeti anyag" fogalma alá egyéb dokumentumok is besorolhatók, például pénzérmék, kézműipari tárgyak, termelőeszközök, fegyverek, viseletek, kosztümök, bútorok és még sok egyéb, amit azonban a /kor/történeti gyűjtemény mindeddig általánosan használt fogalma nem ölel fel* Magát a regisztraturaszerü iratanyagot /levéltári anyagot/ is minden nehézség nélkül bele lehetne illeszteni a fenti sorozatba, minthogy sajátos/levéltári/ módon ez is gyűjtött anyag, ami sok levéltáros számára - teszi hozzá a szerző - bizonyára kellemetlenül hangzó megállapítás,- bár valójában nem igen lehetne kétségbevonni. Tárgyi dokumentumok viszont' olykor a levéltárakban is találhatók, amennyiben beletartoznak egy bizonyos regisztraturaanyagba, vagy valamely hagyatékba és azzal szerves egységben keletkeztek, E dokumentumok ugyan más körbe tartoznak, mint a megfelelő múzeumi gyűjtemények, de fajtájukat tekintve, vagyis ami tárgyszerűségüket és történeti értéküket illeti, semmiben sem különböznek azoktól, így tehát ugyanazok, vagy hasonló tárgyak egyszer levéltári anyagnak, másszor pe-