Levéltári Szemle, 16. (1966)

Levéltári Szemle, 16. (1966) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Schneider Miklós: Néhány gondolat az iratanyag levéltári feldolgozásának minőségi vonatkozásairól / 12–19. o.

- 17 Gyakorlatilag tehát a tiszta selejt az egész anyagnak közel felét, a leválasztott személyi iratok pedig közel negyedét teszik ki. Figyelembevéve azt, hogy a személyi iratok leválasztása általában éppen azokban a fondókban indokolt, melyek minden levéltárban elég nagy mennyiségbén találhatók, az igy kiemelt iratok mennyisége is számottevő lehet* /Egyébként a probléma lényege nem az, hogy a személyi iratok nagy raktári férőhelyet foglalnak el, hanem, hogy keveredve vannak az értékes iratokkal*/ A fenti számok mutatják, hogy szemben a korábbi évek tendenciájával, mely sokszor az iratok mennyiségében látta a levéltár súlyát és tekintélyét és bizonyos versengés állott elő a levéltárak között, melyikük tudja anyagát, akár értéktelen iratok beszállításával is szaporitani, a fenti idézett jelentős mennyiségű személyi iratok leválasztása nagy lépést fog jelenteni a levéltárainkban őrzött iratanyag minőségi színvonalának emelésében* Levéltári segédletek és a helytörténeti kutatás Az irányelvekben lefektetett célkitűzések elsősorban fond- és állagszintü segédletek elkészítését tartalmazzák. Szó van még ezen kivül darabszintü segédletek készítéséről is, ezek azonban csak egyes gyűjteményekre /összeirások, térképek/ terjednek ki. Emlitést tesz még a tervezet a helytörténeti dokumentációról is. Az ott foglaltak egy részét illetően már meg is kezdődtek a felmérések. Elméletben tehát le vannak fektetve a helytörténeti kutatás támogatásának alapjai. Gyakorlatilag azonban még évek telhetnek el, mig az irányelvekben lefektetett fond- és állagszintü segédletek is elkészülnek. A közeljövőben várható valamennyi területi levéltár fondjegyzekének megjelenése* Ez a segédlet azonban a helytörténeti kutatást csak kis mértékben, az általános tájékoztatáson nem túlmenve, tudja támogatni* Ennek oka főként az, hogy valamely helység, intézet vagy szerv elsődleges forráslehetőségeire /vagyis az illető helység, intézet vagy szerv saját irataira/ mutat csak rá, a másodlagos forráslehetőségeket illetően már nem ad felvilágosítást, vagyis azt már nem mutatja, hogy az illető helység, intézet, vagy szerv történetére vonatkozóan mely fondokban milyen anyag található. Erre a kérdésre még a levéltáros sem tud kielégitő választ adni, széleskörű anyagismerete birtokában sem* Tehát addig is, mig a tervbe vett fond- és állagszintü segédletek /fond- és raktári jegyzékek, útmutatók/ el nem készülnek és a helytörténeti dokumentáció el nem ér egy bizonyos kielégitő szintet, feltétlenül biztositani kell a kutatás /mégpedig a területi levéltárak esetében elsősorban a helytörténeti kutatás/ részére olyan segédletet, amely lehetőleg az anyag mélységébe hatolva ad tájékoztatást az egyes - természetesen elsősorban jelentős és nagymennyiségű - fondók tartalmáról* A gondolat egyáltalán nem uj és elszigetelt, hiszen Ember Győző munkájában részletesen kifejti a hasonló segédletek szükségességét, kijelentve, hogy "politikai, népgazdasági és tudományos érdekek megkívánhatják, hogy a levéltárak gyorsan nyújtsanak felvilágosítást arról, hogy bizonyos témára vonatkozóan milyen anyaguk van."/l/ Felemlíti ugyanitt, hogy határainkon tul széles körben folyik a tematikai segédletkészítés, sőt nálunk is történt adat-