Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Komjáthy Miklós–Benda Kálmán: Látogatás az Országos Levéltár Középkori Osztályán Dózsa György kivégzésének 450. évfordulóján: Komjáthy Miklóssal, az Országos Levéltár osztályvezetőhelyettesével beszélget Benda Kálmán / 243–249. o.

- 245 nok, de nem parasztként, hanem rabszolgául tart benneteket. Egyformán süt a nap emberre, baromra: de még jó, hogy a nemesség ezt megengedi. Mert igaztalanul magának követel mindent, amibe épp annyi jogotok van, mint neki. Még nyomorult életeteket is csak azért hagyja meg, mert hasznára van. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szöllot, nekik neveltek nyájat és csordát, nektek csak a szolgaság és inség marad ... Meddig tűritek még ezt a gyalázatot magyarod. Elszáll a kedvező pillanat és nem tér vissza soha többé, ha azonnal meg nem ragadjátok." Ezek a följegyzések azonban mindig többé-kevésbé tudatos irói magatartás eredményei. Az oklevelek viszont az események sodrában születtek meg, s az élet, a történés egy-egy mozzanatát kendőzés nélkül tárják elénk - ahogy a beszélgetésünk elején felolvasott hadparancs is. Ennek a hadparancsnak az ellenpárja van éppen a kezemben. II. Ulászló király 1514-. május 29-i parancslevele, amely fejenkénti hadbavonulásra szolitja fel Valkó megye nemességét, /nyilván ugyanigy szólitotta fel az ország többi megyéjét is/. Csaknem az egész ország parasztsága, irja a király, felkelt a nemesek ellen, akiknek Perényi Imre nádor vezetése alatt kell gyülekezniük. Tudjuk azonban, hogy voltak olyan nemesek, akik a parasztsághoz csatlakoztak. A felkelés után hozott megtorló törvény is külön szólt "a parasztok pártját fogó nemesekről". Dózsa maga is székely nemes volt, a török elleni harcban tanusitott vitézségéért emelték ki a paraszti rendből. Több adatunk is van arra, hogy nemesek a parasztok oldalára álltak. Jellemző például, hogy éppen egy adomány levélből, amelyben a király a Rozgonyiáknak és a Tárczayaknak adja Borsvay Péter összes birtokait, értesülünk arról, hogy Borsvay Péter, "semmibe vévén a királynak és a szent koronának tartozó hűségét", ,f

a parasztok lázadása" idején néhány parasztkapitányt kiszabaditott Kapós vára börtönéből. Bűnét sulyosbitotta, hogy még egy szerzetest is kiszabadi-