Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Komjáthy Miklós–Benda Kálmán: Látogatás az Országos Levéltár Középkori Osztályán Dózsa György kivégzésének 450. évfordulóján: Komjáthy Miklóssal, az Országos Levéltár osztályvezetőhelyettesével beszélget Benda Kálmán / 243–249. o.

- 246 tott, "aki a paraszti népet a nemesség ellen tüzelte" /1514. november 19./. Ahogy az oklevélből is hallhattuk, nemcsak a nemesek, hanem az egyháziak, a népből feltört értelmiség egy része is a parasztság pártjára állt. Ki ne ismerné pl. Balogh deák, Ványai Ambrus vagy Lőrinc pap nevét, aki Dózsa egyik alvezére volt. Egyik legérdekesebb dokumentumunkban Lőrinc papról is szó van. II. Ulászló irja 1514. július 24-én bécsi követének, hogy a forradalmat leverték, Dózsát kivégezték, de egy bizonyos Lőrinc pap vezette paraszti sereg még harcol az erdélyi vajda túlerőben levő csapataival. Mindebből nyilvánvaló, hogy a kisebb nemesség, az alsó papság és a népi származású értelmiség egy része látta, hogy a társadalmi igazság Dózsa és keresztes vitézei oldalán van. Ennek a felismerésnek van-e nyoma az oklevelekben? Ennek nincs nyoma. A nemesség sohasem látta be, Iragy legalábbis nem akarta belátni, hogy a parasztság sorsa elviselhetetlen, terhei elhordozhatatlanul súlyosak. A felkelést az isteni rend elleni gonosz és indokolatlan lázadásnak tartotta. Szinte minden, a Dózsa-forradalommal kapcsolatban kelt oklevél előszámlálja, hol és hány nemesi kúriát gyújtottak fel az elkeseredett parasztok, mintegy ezzel a ténnyel is akarván bizonyitani, hogy Dózsa keresztesei az egész nemesség ellen, annak elpusztítására keltek fel, A paraszthadak felszereléséről, katonai értékéről mondanak-e valamit az egykorú iratok? Érdekes módon egy záloglevélben, tehát nemesi jogügylet:

1 Írásba foglaló dokumentumban, amely jó egy évvel a felkelés leverése után, 1515. novemberében kelt, olvassuk a következőket: Kun Lukács, akit Dózsa tett meg az Arad megyei parasztok kapitányának, hatalmas sereggel támadta meg Arad városát, amelynek erőditett falai közé húzódott a környék nemessége és papsága. Az oklevél szerint a paraszt-