Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ANYAGÁBÓL - Degré Alajos: Elemi népiskolák és általános iskolák iratainak levéltári értéke / 96–101. o.
- 99 Legproblematikusabb az iskola iktatott iratai nak kérdése. Soós Imre többször idézett cikkéből ugy tűnik, mintha az Egri Állami Levéltár nem gyűjtene az iktatott iskolai iratokat. Ha ebben tévednék is, minden esetre számos levéltáros kollégánk vélekedik ugy,hogy az elemi és általános iskolák iktatott iratai levéltári értéket nem jelentenek, azok selejtezésével, begyűjtésével, rendezésével kár bajlódni. Ezt a nézetet támogatja többek között az a tény is, hogy az elemi iskolák iratkezelése többnyire igen gyarló volt, az iratok túlnyomó része megsemmisült, ha csupán mutatóba maradt fenn néhány irat, azok a fejlődés általános képéhez vajmi kevés adatot szolgáltatnak, ha pedig akadt is olyan iskola, amely az iktatott iratait gondosan kezelte és hiánytalanul megőrizte, ez olyan kivételes jelenség, amelyből semmi esetre sem szabad általánosítani, tehát egy iskola épen megőrzött irataiból nem szabad a többi iskolák ügyvitelére, fegyelmi viszonyaira, egész szinvonalára következtetni. Végül szoktak hivatkozni arra is, hogy az iskolai iratok tulnyomórésze a felsőbb hatóságoktól/tanfelügyelőség, utóbb járási és megyei tanács oktatási osztálya/ kapott utasítás, vagy oda küldött jelentés, ezek az iratok tehát az illető felsőbb hatóságok irattárában is megtalálhatók. Ezekben az érvekben tagadhatatlanul sok igazság van, de legyen szabad itt rámutatni arra, hogy ennek ellenére igen sok hasznos adatot tartalmaznak az iktatott iratok. A legutóbbi érven kezdve, az iskolák felügyelő hatóságainak iratai sokszor nagyon is hiányosak. Pl. a Zala megyei Tanfelügyelőség 1933 előtti iktatott iratanyagát teljesen kiselejtezték, a zalaszentgróti és letenyei járási tanács 1950-56. évi iratai 1956 októberében pusztultak el, Zala Megye Tanácsa VB. oktatási osztályának 1950-52. évi iratai pedig egy gondatlanul végrehajtott költözés során jelentékeny károkat szenvedtek. Az elpusztult járási és megyei tanácsi iratokat sokban pótolják az épségben fennmaradt iskolai iratok. E hatóságoknak működési irányelvei az iskolai iratokból épp ugy rekonstruálhatók, mint az 1918. évi megyei tanács és direktórium elveszett jegyzőkönyvei a Zalaegerszeg városi és pacsai járási közigazgatási hivatalok regisztraturájából. De ha megvannak is a felsőbb hatóságok iratai, azok hatása egy konkrét iskolára sokkal jobban lemérhető az iskolai iktatott iratokon keresztéi, mint a felügyelőhatóságokén, ahol csak az utasításokat adták ki, az iskolára bizták, hogyan tudja azokat végrehajtani. Legyen szabad erre egy-két példát felhozni. Zalaszentgróton 1932-ben egy ambiciózus tanárnő, a község kívánságának engedve, magán polgári iskolát szervezett, melynek a nyilvánossági jogot is megszerezte. Iratait példátlan gondossággal kezelte, és azokból világosan nyomon követhető az a szizifuszi küzdelem, amit az anyagi alapok előteremtéséért, iskolahelyiségért, bútorzatért, felszerelésért folytatott, hisz pénze magának is alig volt, rendszeres támogatást pedig sehonnan sem kapott. Mindig sikerült megfelelő számú és képesítésű tanárt szerződtetnie, de mindegyik rövid ideig maradt ott. nem csupán azért, mert a magániskola keveset tudott fizetni, de azért is, mert biztosabb, lehetőleg állami állásra vágytak, és ha ilyent ta-
