Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Baraczka István–Benda Kálmán: Látogatás Budapest Főváros Levéltárában: Baraczka István levéltárigazgatóval beszélget Benda Kálmán / 80–93. o.

- 86 - Persze mindehhez még azt is hozzá tehetnénk,hogy az akkori gyárakban rendkivül egészségtelenek voltak a munkaviszonyok. Ez az iparosodó Pest azonban már sokszorosa a régi belvárosnak. A Múzeum körút helyén húzódó városfalakat is lebontották, sa település a mai nagykörutig nyúlt. Az állatvásár is kiszorult a Rókus kórház környékéről a Teleki térre, mely ekkor még beépítetlen terület.- A megnagyobbodott főváros életére milyen érdekességet őriz a Levéltár? - A 48/4-9-es forradalom és szabadságharc után nagy lendületet vett a város gazdasági élete, és a kialakuló kapitalizmus a dolog természete szerint kitermelte a maga proletariátusát. A munkásmozgalom itt Budapesten, tudjuk, hamar termékeny talajra talált. A 70-es évekre már kiváló vezetők kerültek ki soraiból. Ehhez kapcsolódik az az irat, mely itt van a kezemben, s mely az 1871-es francia kommün munkaügyi biztosának, az óbudai születésű Frankéi Leónak a történetével kapcsolatos. Frankéi Albert, az óbudai hajógyár orvosa, 1871. június 2-án ugyanis beadvánnyal fordult a budai Tanácshoz és kérte, hogy legyen segítségére Párizsban élő aranymüve £ Leó fia és arcképfestő Ingomár, azaz Ignác fia sorsának felderítésében. A magyar minisztérium a párizsi nagykövetség utján eleget is tett az apa kérésének. A követség megidézte a Frankéi fiukat, Ingomár meg is jelent a követség előtt. A kihallgatását közlő átiratból hadd idézzem a következőt. Ingomár oda nyilatkozott, hogy f,

ugy saját, mint fivére sorsa felől közvetlenül atyját fogja értesiteni. Fivérének holléte iránt nem nyilatkozott. Miért is egyéb hozzáérkezett tudósításoknak az alapján nevezett követség azt véli,hogy Frankéi Léo, a kommünnek volt tagja, még Párizsban rejtekben tartózkodik." - Ma már tudjuk, hogy az Osztrák -Magyar Monarchia nagykövetsége rosszul vélte, mert Frankéi Leó ekkor már nem tartózkodott Párizsban,'hanem Londonban volt, ahol Engelssel dolgozott együtt. - Igen sok érdekes iratot őrzünk a város belső életére, ezekből egyet talán érdemes megtekintenünk. Barabás Miklósnak, nagyhirü festőnknek a beadványára gondolok, amelyben fényirda létesítéséért folyamodik a Városi Tanácshoz. A végig sajátkezüleg irt kérvény részletes leirást is ad a fényképész üzem belső berendezéséről, mert ahogy mondja, "habár az általam építendő fényiroda nem az első itt, mégis a tekintetes Epitési Bizottmánynak kellő tudomása arról talán nincsen, hogy mely részekből kellene állnia egy fényképirdának. Az első helység az atelier, magyar szóval műhely. De a művészet iránti tiszteletből, ha csak kis zug is, műteremnek mondatik minden helyiség, melyben üzlet vagy mesterség űzetik."