Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Baraczka István–Benda Kálmán: Látogatás Budapest Főváros Levéltárában: Baraczka István levéltárigazgatóval beszélget Benda Kálmán / 80–93. o.

- 85 gyártmányait igy sorolja föl; "Zwirn, Kleidertücher, Schwere Atlas", azaz: cérna, gyolcs és nehéz atlasz, gondolom, valamilyen fényes selyem anyag. Lorenz Rausch: "Baumwollenzeige", azaz: pamutáru gyártásával foglalkozott. Majd lejjebb itt találjuk Joseph Intim nevét. Gyártmányai "Brandtwein, Essig, Par~ fumerie," azaz: pálinka, ecet és illatszerek. Erről az Intim Józsefről különben azt is megtudjuk, hogy évente 10 ezer font cukrot dolgozott fel, s bevallott évi forgalma 16 ezer forint volt. Ez már azt hiszem elég jelentős összeg ebben az időben. - A XVIII. század végén elsősorban a textilgyárak virágzanak, később azonban komoly lendületet vesz a gyáralapitási kedv Pesten, és a különböző szakmákban egyre másra alakulnak meg a gyárak. A levéltári iratok itt is tartalmaznak egy-két érdekes históriát, így jellemző a kifejlődő kapitalizmus konkurrenciájának egyik, a Tanács elé kerülő vitája. Schlick Ignác, a későbbi Schlick és Nicolsohn nagy gépgyárnak egyik alapitója, bronz- és vasöntőgyáros, 184-4. július 6-án Pest városához fordult: "Rozsnyó szomszédságában létező vasöntőegylet intézetbeli igazgató urat egy vasöntő legénynek hozzám leendő leküldésére fölszólítottam, ki is nékem Móró nevezetű vasöntő legényt Pestre küldötte. Azonban miután a legény utána tudakozódott, a Hengermalom vasöntő intézetében lévő Ganz nevezetű vasöntő mester, a nékem intézett levelet föltörvén, számomra leküldött legényt föltartóztatta. Mivel pedig az ily vétkes tény mind az illendőség határát túlozná, mind pedig rendőrségi nézetben büntetést vonna maga után, érintett vasöntőmestert kellőképpen megbüntetni kérem."' - Az sem érdektelen azonban, hogy mit válaszolt erre a munkás csábitással vádolt Ganz Ábrahám vasöntő mester, akiről tudjuk, hogy a későbbi nevezetes vasgyárnak az alapitója volt. Ezt mondotta: "A legények vagy munkások feltartóztatása vagy felfogadása nem az én foglalatom. De ezen alkalmas legények utáni hajhászás, vagyis inkább elcsábitás inkább panaszló ur bölcs taktikája, aki jelenleg is két legényünket alattomos utakon magához édesgeti". - Itt van egy másik panasz, 184-8, július 19-éről, Goldberger &amu óbudai kékfestő ellen, aki a Császárfürdő melletti kincstári malom kerekeiről leiolyó melegviz használatát nem engedi meg másnak, egyebek között Wassermann Jónás kékfestőnek sem, Wassermann panasza szerint Wiesel Antal molnár bizonyltja, hogy "azelőtt valamennyi kékfestők, a vásznak kimosásához alkalmas vizet békességesen, és csekély évi fizetéssel, mindnyájan használhatták." Goldberger zsarol, mint a följelentés mondja, "monopóliumot akar, s a honban ezáltal drágaságot idéz elő."