Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

- 86 E törvényekről részletesebben alább lesz szó. Bevezetésem, mint ahogyan ezt elöljáróban hangsúlyoztam, nem akar történeti feldolgozás lenni, A közös minisztertanács működésének s e működés legfőbb termékének, a jegyzőkönyveknek segédtudományi szinten való elemzésével kivánja a dualizmus végső válságos szakasza, a világháború kora problémáinak jobb megértését elősegíteni. A kiegyezés és a kiegyezést követő fél évszázad társadalmi, politikai értékelésére nézve az olvasót Pach Zsigmond Pál /A dualizmus rendszerének első évei Magyarországom Századok, 1955. 3^-74. 1./ és Hanák Péter . . . . A dualizmus válságának problémái a XIX. század végén. Előadás a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete által 1958-ban rendezett Monarchia-konferencián. Megjelent a Studia Historica 51. kötetében: Probleme der Krise des Dualismus am Ende des 19. Jahrhunderts. Budapest, 1961. 337-387. 1./ munkáira /nem utolsó sorban a kettejük által irt, e sorok Írásakor megjelenés előtt álló, egyetemi tankönyvre/ utalom. Ezekben a munkákban az érdeklődő beható elemzését kapja a társadalmi valóságnak, amely itt csupán a segédtudományi kérdések modernebb megvilágitása végett, háttérként szerepel. - Osztrák részről legtöbbet Josef Redlich gazdaganyagú és szempontú, hatalmas müvéből /Das Österreichische Staats- und Reichsproblem. Leipzig, 1920-1926. I-II /1-2. köt./ tanultam, Hasznát vettem Ausztria története legmodernebb feldolgozásának is /Hugó Hantsch: Die Geschichte Österreichs. GrazWien-Köln. 2. kiad. 1955. II. köt./ Az egyezkedő felek szempontjából annyiban, hogy a kiegyezéssel alkotott kormányzati és törvényhozási szervek hatáskörét és funkcióját csak nagy vonalakban határozták meg, s olyan kérdések megoldását is elhanyagolták, amelyeket kellő gondossággal - még az adott társadalmi viszonyok ellentmondásossága ellenére is —. megoldhattak volna. Az I. t.c-nek azokból a soraiból, amelyek a királyi gondosságot hálásan nyugtázzák: "ad... incrementum publici status regni Hungáriáé, partiumque eidem annexarum, proque stabilienda in omnem casum, etiam contra vim externam, cum vicinis regnis et provincii haereditariis unione" A párhuzam; alaposabb, mélyebb vizsgálata, mint mondottam, gyümölcsöző lenne s érdemes is lenne egyszer sort keriteni rá. Itt most csak annyit emelek ki: semmiképpen nem volt véletlen, hogy a kiegyezési tárgyalások során sem az uralkodó, sem a magyarok nem hivatkoztak a politikai helyzetnek s a belőle következő, politikai exigenciáknak másfél .évszázad távolában bekövetkezett, alapvető megváltozására. /Mint alább lesz róla szó, ezt az elhanyagolhatatlan vonását a kiegyezés sajátos körülményeinek az osztrákok észrevették és rá is mutattak./ A trónbeszéd szövege: Deák Ferenc beszédei, III. köt. /Összegyűjtötte Kónyi Manó./ /A továbbiakban röviden: Kónyi i.m./ Budapest, 1889. 336-369. 1.