Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

87 A Deák Ferenc lakásán 1866. január 29-én lefolyt vitán mondottak Kónyi Manó összefoglalásában: i.m. 371. 1. Josef Redlich kitűnő megfogalmazása szerint: "... der Ausgleich von Anfang an doch nur die künstlich herbeigeführte Erstarrung der nach dem Kriege von 1866 augenblicklich vorhandenen politischen, nationalen und wirtschaftlichen Interessengegensatze und Machtverháltnisse bedeutete." /Das österreichische Staatsund Reichsproblem. Leipzig, 1926, II. köt. 678. 1./ Mind az októberi diploma, mind a februári pátens hivatkozik a pragmatica sanctio-ra. Az októberi diploma hangsúlyozza a birodalom különböző részeinek együvétartozását és oszthatatlanságát /"Untellbarkeit und Unzertrennlichkeit"/. Az uralkodóház és alattvalói közös érdekének mondja az osztrák monarchia /nagy-/ hatalmi állásának megőrzését. /"Die Machtstellung der österrreichischen Monarchie zu wahren"/. - Az októberi diploma és a februári pátens szövege: Redlich, Joseph: Das österreichische Staats- und Reichsproblem, 1/2. kötetének 228. és 228, s köv. l.-on. /Leipzig, 1920/ Ez a gondolat adja már e nevezetes alaptörvény terjengős bevezetésének az alapszinét is. A praefatio 4, §-ának nem egy barokkos fordulatából világosan kitűnik, hogy minden zavartól és veszedelemtől /"ab omni confusione et periculis"/ csak a Habsburgok jogara alatt élő tartományokkal való szoros szövetség óvja meg Magyarországot, a törvényhozók nézete szerint, s ugyancsak ebben a szövetségben kell keresni az idegen erőszakkal s mindennemű, belső megmozdulással szemben /"adversus omnem vim externam, quam quosvis etiam fatales internos motus"/ a védelmet: "cum reliquis... gruae majestatis sanctissimae regnis et provinciis haereditariis mutua cointelligentia et unió adeoque publica reipublicae Christianae quies, pax constans, imperturbata tranquillitas." Deák és Andrássy véleménykülönbségének a pártpolitikai, helyesebben a társadalmi viszonyokban gyökerező voltára 1. Pach Zsigmond Pál fentebb id. tanulmányának /Századok, 1955. /89./ évf./ 38. s. köv. 1. Arra természetesen, sem a kiegyezési tárgyalások folyamán, még kevésbé a kiegyezés végső megszövegezésében, még célzást sem tettek, hogy a pragmatica sanctio ugyancsak egy szabadságharc vérbefojtásának felülről való lezárását s az állami szuverenitás alapvető pontokon való korlátozását jelentette. Éppen ezért volt alkalmas kiindulópont az uj egyezkedéshez a pragmatica sanctio! Mint alább hivatkozom rá, az osztrák Reichsratban egyesek hangot adtak csodálkozásuknak: miképpen lehet egy uj társadalmi-politikai berendezés alapjául másfél évszázaddal előbbi, a kiegyezés korabeli viszonyoktól lényegesen különböző körülmények, társadalmi-gazdasági viszonyok között létrejött közjogi-politikai formát választani? A viszonyok, amint erre fentebb utaltam, valóban sokban különböztek, de a politikai alaphelyzet, amelyben a pragmatica sanctio létrejött, sok hasonló vonást mutat a kiegyezés