Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

- 84 Hadd emlékeztessek ismételten a magyar kiegyezési törvénynek a közös minisztertanács funkcióját merő negatívumokban meghatározó szövegére. Ebből ui. nemcsak az derül ki, hogy a közös minisztertanács hatalmi köre nem volt teljes /csak az tartozott belé, ami nem illette meg sem a magyar, sem az osztrák minisztertanácsot/, hanem az is, hogy a magyar és az osztrák minisztertanácsé sem. Erre a tényre egy alkotmányjogi feljegyzés pozitivan is rávilágít, amely Goluchowski külügyminiszterré történt kinevezésével kapcsolatos vita során készült. A kinevezés igy szólt: "Kinevezem Önt Házam és a külügyek miniszterévé. Megbizom a közös minisztertanácsban való elnökléssel..^ "58 A kinevezésnek ez a fogalmazása a magyar parlamentben nagy vihart váltott ki. Ugrón Gábor képviselő a "Házam minisztere" kitétel ellen tiltakozott, mondván: a kiegyezési törvény csak külügyminiszterről beszél. Az interpellációt jegyzékváltás követte a magyar miniszterelnök és a közös külügyminiszter között, majd ennek eredményeképpen a külügyminisztérium "Staatsrechtliche Notiz" cimü értekezésfélét készitett, és sokszorosittatott nyomtatásban a kérdést érintő törvények, rendeletek s legfelsőbb elhatározások megállapításainak összefoglalására.99 E feljegyzés szerint a közös miniszterek funkciójával a két ország törvényei nem foglalkoznak, Több példán illusztrálván ezt a megállapítást, oda konkludál, hogy csak a közös, a magyar és az osztrák minisztérium hatalmi köre és illetékessége, együtt véve reprezentálja az OsztrákMagyar Monarchia teljes végrehajtó hatalmát.*®* E szorosnak elgondolt közjogi kapcsolat ellenére a két minisztertanács csak igen vékony szálon függött össze egymással. ^2 Jegyzőkönyveinkben e kapcsolatokra nincs is más adat, mint egyfelől az, hogy a magyar kormányt a közös minisztertanácsban képviselő miniszterelnök, vagy valamelyik szakminisztere, ill. ezek előterjesztése alapján az elnöklő külügyminiszter a tanácskozás egy-egy pontját a magvar minisztertanács ide vonatkozó határozatára hivatkozva vezette be,10-5 másfelől pedig az, hogy a miniszterelnök közös minisztertanácsi határozatokról referált a magyar minisztertanácsnak. *-®^ Alább még lesz szó arról, hogy a vitás kérdések megbeszélése céljából a magyar és osztrák miniszterekkel kiegészített közös minisztertanács miképp lett a császár-királyság legfőbb kormányszerve, most, az itt előadottak összefüggésében, csak arra utalok, hogy az a gyenge szál, amely az egyes államok minisztertanácsait a közös minisztertanáccsal összefűzte, a világháború alatt megerősödött. Nem ugy, hogy szaporodott az egymásrautalások száma a jegyzőkönyveikben, hanem ugy, hogy egyre többször s egyre nagyobb számban jelentek meg a közös minisztertanácsi üléseken az osztrák és a magyar kormány szakminiszterei s más, kitűnő szakemberek. -^5 A háborús helyzet, amely vastörvényszerüséggel követelte meg a Monarchia gazdasági, politikai és katonai erejének összefogását, egységes intézkedéseket kivánt. Olyanokat, amelyeknek végrehajtásához a Monarchia legfőbb hatalmának teljessége volt szükséges.A végrehajtó hatalomnak ez a teljessége, a valóságban a közös minisztériumnak azokon az ülésein bontakozott ki, amelyeken a közös minisztereken kivül az osztrák és a magyar minisztérium minden számottevőbb képviselője résztvett. A szorongató, háborús helyzet sorra teremtette meg