Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

- 77 talos intézkedéseire nézve, amelyeket együtt állapított meg.

11 A magyar törvény 38. §-ából kitűnően a közös minisztereknek az a joga, hogy megjelenhettek a delegációk ülésein, s az a kötelezettségük, hogy a delegációkban hozzájuk intézett kérdésekre válaszolni tartoztak, nagyjából a parlamenti felelősségrevonás fogalmát merítette ki, A felelősségrevonás, helyesebben: a közös miniszterek esetleges perbevonásának pontos formáit megszabták ugyan a kiegyezési törvények Agy pl. az 1867. XII, te. 50. és 51. §-ai/, a Monarchia sajátos államszerkezete, első-sorban a közös minisztereket elszámoltatni hivatott delegációk működésképtelenné válása azonban lényegében illuzóriussá tette a közös minisztériumtól a bizalom megvonásának_, a közös minisztérium parlamentáris utón való megbuktatásának lehetőségét. Kérdés mindezek után, hogy a szó parlamentáris értelmében, a kiegyezési törvényekkel teremtett, közös minisztériumot az OsztrákMagyar Monarchia felelős kormányának tekintették-e? Az I867. XII. tcnek azok a paragrafusai, amelyek a közös ügyek intézésének formáit állapítják meg, világosan mutatják, hogy az un. közös ügyekért is végeredményben a Monarchia egyes kormányai a felelősek, s hogy a dolgokat lényegében csak az ő elképzeléseiknek megfelelően intézhetik a közös miniszterek. A 8. §. péld,ául határozottan kimondja, hogy a közös külügyminiszter csak "mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett járhat el«"°l Nem vitás, hogy a Monarchia kiegyezéses államszerkezetének ket pillére, a parlamenti és a miniszterális közül, az utóbbi volt a lényegesebb. A delegációk kanyargós utakon megszületett, nehézkes intézménye első perctől kezdve alkalmatlan volt arra, hogy egy birodalom életképes parlamentjének szerepét töltse be. Sohasem is lett azzá. Meg kell most néznünk, hogy az ellensulyavesztett, miniszteriális pillér fontossága miben mutatkozott meg, A közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek tanulmányozói számára nem közömbös kérdés, hogy a Habsburg-monarchia államszerkezetének ellentmondásos körülmények között végrehajtott, polgári átalakítása során a delegációk mellett, amelyeket funkcióképtelenség jellemzett, nem öltött-e hasonló, vagy más jellegű, de ugyancsak torz formákat a minisztertanács? Hatáskörében, funkciójában azzá lett-e, aminek szánták? A lényegüktől, parlament-jellegüktől megfosztott delegációkkal szemben nem éppen hatáskörtúllépés, funkciótultengés jellemezte-e a közös minisztertanácsot? Munkája során nem vállalkozott-e olyan feladatok megoldására, amelyek a delegációk működésképtelensége, vagy szünetelése idején gazdátlanná lettek? Vagy a másik véglet lehetőségeit mérlegelve: közös kormánya, politikájának legfőbb irányitója volt-e, vagy egyszerű , legmagasabb szintű végrehajtó közegévé vált a birodalomnak vagy esetleg még azzá sem, hanem maradt, mi volt, ahogy erről később részletesebben lesz szó, az abszolutizmus korában, a korona legfőbb tanácsadó testülete? A közös minisztertanács a Monarchia ügyintézésének, technikai apparátusának oly fontos szerve, hogy e kérdések akkor is érdemesek lennének a vizsgálatra, ha nem érdeklenének bennünket közelebbről a minisztertanács jegyzőkönyvei. Attól ui., hogy miképpen működött, tullépte-e hatáskörét, vagy megmaradt azon belül, funkciójában lépést tudott-e tartani az eseményekkel, vagy azok felgyorsult, világháborús rohanását csak akadozva, el-elmaradva követte, nem utolsó sorban függött a Monarchia