Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

- 66 Annak ellenére, hogy Deák Ferenc politikai elképzelése csupán frazeológiájában különbözött, amint ezt, gondolom, a fentebbi párhuzam világosan bizonyította, az Andrássy Gyuláétól, a párt elégedetlen volt Deák politikájával Sokak nézete szerint az, hogy a felirati javaslat kifejezetten nem hangsúlyozta a Monarchia nagyhatalmi állását, komolyan veszélyeztette **a mindenek fölött óhajtott kibékülést." Sajátos módon Deák felfogásában .maradiságot láttak, ",.. végre is - kérdezte az egyik Deák-párti előkelőség, ,- amikor az egész világ uj politikai irányokat tör magának, elhagyván azon ösvényeket, amelyeket a középkortól kezdve a múlt század végéig követett, ragaszkodhatunk-e csak mi az ősi hagyományokhoz?"•"-" A válaszföliratra 1866. március 3-án adott királyi leirat azokat igazolta, akik a nagyhatalmi állás hangsúlyozásának mellőzésétől a kiegyezés sikerét féltették. A leirat ui. megállapítván, hogy "a magyar koronához tartozó országok birodalmunk összegének igen tekintélyes részét képezik", s hogy a birodalom többi tartományaival való összefüggésük kölcsönösen kihat a két fél belső fejioiés-ére és külső biztonsagára, sajnálattal szögezi le, hogy az összefüggés, a kapcsolatok szabályozásáról eddig megfelelően nem gondoskodtak. A birodalom . többi részéivel közös ügyekre vonatkozó "kormányzati ágaknak oly mérvbeni önálló kezelése..* ui." - mondja a leirat — "mint azt az 1848-dik évi III. t.c. a kellő szerves összefüggés mellőzésével megállapította, a közös ügyek sikeres kezelésének lehetőségét kizárja."19 S szinte válaszul a koncepció idejét múlt formáira /az önállóságnak megyei keretek közt jelentkezésére/, a 48-as törvények legnagyobb hiányosságának mondja: ugy .változtatták meg az ország közkormányzatának alakját, hogy nem hozták összhangba az ősi megyei intézménnyel, A jogfolytonosságnak a 48-as törvények alapján való helyreállítását a királyi leirat egyenesen megtagadja. E helyett a maga vallásos érzelmeiben jelöli meg az ország alkotmányos létének legbiztosabb zálogát. A leirat általános megütközést keltett. Deákot is nagyon elkedvetlenítette, Az ujabb válaszfölirati javaslat /ismét Deák müve/, amelyet a képviselőház március 20-án, a főrendiház pedig április 18-án, vitával ugyan, de változatlanul elfogadott, az előzőnél lényegesen kimértebb volt* Lényegében ismételte azokat a szempontokat, amelyek a pragmatica sanctioból kiindulva próbáltak összhangot teremteni Magyarország önállóságinak kivánalma s a birodalomhoz tartozás tén^e között. Uj motivum benne az a rész, amely a felelős miniszteriális kormányzás és az ősi, megyei rendszer összhangban állását bizonyltja. Az uralkodó és az országgyűlés leirat— és feliratváltása közben megkezdődtek a kiegyezést előkészítő, érdemi munkálatok. Ezek elvégzésére a parlament 67 tagból álló bizottságot küldött ki, amely 1866„ március 22-én ült össze elsőizben* Később a 67-es bizottság a maga kebeléből 15 tagú albizottságot delegált, hogy az az előzően már elfogadott tárgyalási program alapján kidolgozza a kiegyezési mü végleges tervét, A tizenötös albizottság május 5-én tartotta első ülését. Az ülésen elhangzottakról a résztvevők - Gorov©, Lónyay - naplójegyzetei alapján vagyunk tájékoztatva.