Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.

- 67 v Az 1866. év tavaszán megindult tárgyalások során arról volt szó, hogy egy abszolutista módszerekkel kormányzott s kifelé nagyhatalmi politikát folytató birodalom fennmaradását, sőt funkcióképességét biztosítsák a lényegesen megváltozott körülmények között is. Fennmaradás és funkcióképesség nemcsak attól függött, hogy a kormányzati szervek, amelyeket a kiegyezési tárgyalások eredményeképpen kellett az alkudozó feleknek létrehozniok, egészségesek legyenek, s a korszerű követelményeknek megfeleljenek, hanem - a politikai helyzet sajátos voltából következően - a formáktól is, amelyekbe a megegyezést öntik. "Két tüz közé kerülhetünk," - mondotta az albizottság május 11- • i ülésén a konzervatív Apponyi, amikor a kiegyezés különböző feltételeit latolgatták, "a kormány és az alkotmányossá leendő népek közé." ^ Ezért tartotta jó kiindulópontnak a pragmatica sanctiot Deák s ezért helyezte a trónbeszéd is - nyilván a Deákkal való előzetes megállapodás alapján - gondolatmenetének tengelyébe a Habsburg-monarchiának ezt az alaptörvényét. Az uralkodóházzal szemben a pragmatica sanctio a politikai jószándék biztositékának tűnt, az önállóság 6?-es hivei számára pedig az szolgálhatott megnyugtatásul, hogy a 48-as törvények is a pragmatica sanctiora hivatkoztak. Apponyi megjegyzése a két tüz közé jutásról reflexió volt Deák Ferencnek vitainditó megállapításaira. A pragmatica sanctio együttes védelmét tételez fel* Erre van most is szükség. A különbség az akko-. ri és mostani helyzet között az, hogy másfél évszázaddal azelőtt a király abszolút uralkodó volt, "most a trónbeszéd is mondja, hogy itt is, Lajtán tul is van alkotmány: tehát érintkezzetek velők" - mondotta Deák.26 Apponyi a kon^ervativ államférfinak a maga szempontjából teljesen indokolt aggodalmát juttatta kifejezésre, amikor az egyezkedni kivánó magyarok két tüz közé szorulására célzott. Érdekes módon, - persze - más politikai formulába öntve, ugyanez a félelem nyilatkozott meg a Deákoktól balra álló politikusok körében is, Ghyczy azt mondta: nem szeretné a mi alkotmányunkat a Lajtán túliak alkotmányosságának subordinálni. ' Tehát jobbról is, balról is a kiegyezésnek a magyar uralkodó osztály számára kedvező megoldását féltették a tárgyalásoknak Deák Ferenc által meghatározott módozataitól és formáitól. Amikor végig mentek az ügyeknek azon a során, amelyek a pragmatica sanctio értelmében voltak közös ügyek, s eljutottak azokig a tárgyakig, amelyek nem az alaptörvényből következően, hanem más politikai okokból és - amint Deák kifejezte magát - "az érdekek közösségéből" kivántak közös ügyintézést, mint a Habsburg-monarchia gazdasági bázisát érintő államadósságok, kereskedelmi és vámügyek, Deák azt javasolta, hogy e .kérdésekről Ő felségének tcbbi országaival, mint szabad nemzet szabad nemzettel igyekezzenek egyezkedni.28 Apponyi, aki az imént még két tüz közé szorulástól féltette az egyezkedő magyarokat, most felszisszent és félreérthetetlenül kimondta, mitől tart: hagyják ki a Deák-féle szövegezésnek "a szabad nemzet szabad nemzettel" formuláját, "mert őfelségével könnyebben végzünk, mint avval a Bábeltornyával, a birodalmi képviselettel.

"29 Apponyinak erre anyiltan alkotmányellenes megjegyzésére, áthidaló expedienst keresve, szinte azt mondhat-