Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.
- 65 most ki kellett dolgozni azokat a kormányzati-«politikai formákat, amelyek e keretek között való élést, a forradalom óta eltelt másfél évtized külső és belső változásainak figyelembevételével lehetővé teszik. Már a trónbeszédre adott válaszfelirat is abban a sajátos frazeológiában Íródott, amely az. alapvető tény, Magyarországnak egy birodalom szerves részévé válása jogi elismerésének s az ebből folyó, súlyos következményeknek tagadását igyekezett "elfogadhatóan" megfogalmazni. A válaszfelirat mindenekelőtt hálával hivatkozott arra, hogy a trónbeszéd kiindulási pontnak, közösen elismert jogi alapként a pragmatica sanctiot választotta, ^ Hálával hivatkozott különösen azért, mert ez az alaptörvény biztositotta Magyarország közjogi és belkormányzati önállóságát. "Es ezen önállóságnak törvényes és okszerű korlátozását" - mondotta a továbbiakban a felirat,. •** "egyedül abban találja Felséged, hogy ugyanazon pragmatica sanctio a Felséged uralkodó házának kormányzása alatti országok föloszthatatlan és elválhatatlan együttmaradását s ez által azok összességének nagyhatalmi állásat -^ állandóan megállapította." A trónbeszédből vett. idézetet, amely a Habsburgok uralma alatt élő országok összességének nagyhatalmi állásáról beszélt, a válaszfelirat a közös biztosság eszméjében oldotta fel, ugy magyarázván, hogy az összetartás, a különböző tartományok együttes kormányzása teszi lehetővé a közös ellenséggel szemben való sikeresebb védekezést. De ez csak jogi átformulázása volt a lényegnek, a valójában kibékíthetetlen ellentétnek, amely Magyarország függetlenségefenntartásának és egy nagyhatalmi politikát folytató monarchiába tartozásának ténye között feszült. A válaszfelirat ismételten visszatért, mintegy megnyugtatóan, arra, hogy a magyar függetlenség semmiképp sem veszélyezteti a birodalom érdekeit. "Kimondottuk már 186-1-diki föliratunkban is, hogy a birodalom fönnállását kockáztatni nem akarjuk," "Nem kérünk mi politikai lehetetlenséget, nem szándékunk a birodalom biztosságát veszélyeztetni..." Valóban, a Deák-féle"politikai koncepciótól távol állott ez, még távolabb Andrássy Gyuláétól, ami egész világosan kitűnik abból: mit is értettek önállóságon és függetlenségen, A felirat szövegezőjében is felmerült a kétség: vajon, ha a pragmatica sanctio korában össze is lehetett egyeztetni az ország alkotmányos önállóságát a birodalom biztonságával, az azóta eltelt csaknem másfél évszázad során bekövetkezett változások az európai hatalmi viszonyokban szükségképpen nem teszik-e ezt illuzóriussá? Jellemző, hogy éppen e másfél évszázad küzdelmeiben látja Deák az igazolását annak, hogy a kérdésre nemmel válaszolhasson. Ezekben a küzdelmekben - mondja felirati javaslatában - meg lehetett védeni a birodalmat, a nélkül, "hogy e végett Magyarország önállását és törvényes függetlenségét meg kellett volna rontani.'"1" A belkormányzati önállóság és külpoli tik ai füg getlenség Deák-i ideálja tehát a pragmatica sanctio Magyarországa, A függetlenségnek és önállóságnak ezt a formáját valóban nem fenyegették a Habsburg-monarchia nagyhatalmi igényei, '
