Levéltári Szemle, 15. (1965)
Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Komjáthy Miklós: A közös minisztertanács kialakulása / 59–102. o.
- &¥ államférfiának politikája* Azé a politikáé, amelynek utolsó cselekvő képviselője Magyarország világháborús miniszterelnöke, Tisza István, s amely politikának ekkorra teljesen tartalmatlanná vált frazeológiáját a kiegyezéssel teremtett közös minisztertanács legutolsó ülésein az elaggot Wekerle Sándor használta utoljára* Andrássy Gyula az 1866. január 28-i tanácskozmányon, amelyen Deák és Tisza néhány jelentős párthivével vett részt, hangoztatta, hogy a nagyhatalmi állást kiemelő trónbeszédre pusztán a birodalom biztonságára /vagy ahogy Deák és Andrássy mondta: biztosságára/ való hivatkozással nem lehet válaszolni. Andrássy kereken kimondta - s ebben kétségtelenül neki volt igaza ~: "A fejedelem a Monarchia hatalmi állása biztositása végett kivan egyezkedni." Ez volt a célja az októberi diplomának, s ezért jött létre a februári pátens, sőt a Reichsrat is. * Az uralkodó kisérletei nem sikerültek. Összehivta araagyar országgyűlést. W A kiegyezés ára a nagyhatalmi állás biztosítása. " Andrássy mellett Lónyay és Gorove szólt, Tiszáék most nem tartották időszerűnek a kérdés felvetését. Deák* végképp ellenezte. Arra hivatkozott, hogy a pragmatica sanctio csak biztosságról beszél, ebben pedig csupán a közös védelem eszméje jut kifejezésre.12 A nagyhatalmi állás kimondásának nagyobb a hordereje. Mit értett nagyobb horóerőn, az is tisztán kitűnik Deák szavaiból: a nagyhatalmi állás hangoztatása a biztonságon, a védekezésen tul támadásra utal. Deák Ferenc az imperialista politika leglényegesebb vonását leplezte le Andrássy Gyula formulájában. Itt utalt arra, hogy a következő nemzedék már más nézőpontokból indul majd ki, mint indult ő. A csaknem egy generációval fiatalabb Andrássy már ennek a nemzedéknek volt képviselője. Korántsem akarom ezzel azt állítani, hogy a Monarchia imperializmusának kérdése nemzedékprobléma lenne. Csupán arról volt szó, hogy Deák politikai gondolkozásában egy elmulóban lévő világ társadalmi-politikai viszonyai tükröződtek. A municipiumokban csendes önkormányzatosdit élő Magyarországé, amellyel az abszolút uralkodó időnként, ha birodalmát veszély fenyegette, megalkudott a nagyobb katonai és pénzügyi segély érdekében. Andrássy, miután látta, hogy Deák nagy tekintélyével szemben véleménye kisebbségben marad, elállt annak megvitatásától. Minden bizonnyal abban a meggyőződésben, hogy a birodalom nagyhatalmi állása úgysem a készülő kiegyezés egy cikkének frazeológiáján fordul meg. A kiegyezési vita, ime, mindjárt legelejen rávilágított a Deákék előtt álló feladat nehézségeire, kibékíthetetlen belső ellentmondásaira. Ha el is állott Andrássy attól, hogy világos felismerésének, a Monarchia nagyhatalmi állása biztositása szükségének a készülő törvény világos, adaequat megfogalmazást adjon, ez a probléma végig ott élt a tárgyaló felek tudatában. Andrássy, amint erre a tárgyalások ismertetése során még utalok, végig kitartott eredeti politikai elgondolása mellett, s ezzel, végső soron, oda hatott- hogy a Monarchia uj kormányzati - politikai berendezése a birodalmi, a nagyhatalmi politika szellemében szülessék meg, s az un. magyar függetlenségi erők - kétségkívül csekély fékező hatása ellenére, tartalmazza e nagyhatalmi politika folytatásához szükséges elemeket. * "Lényegében arról volt szó, hoe-y Magyarország a forradalom leverésével visszakerült az abszolutista Habsburg-monarchia keretei közé, s
