Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Az 1965. évi levéltáros konferencia: 1965. február 23–24. / 1–58. o.

- 53 amikor minden már csak rajtunk múlik: elkészitjük-e a munkákat vagy sem? Én hiszem, hogy igen. 5€ Hozzászólások Réti László olyan kérdésről kivánt beszélni, ami eddig is szerepelt a referátumban és felszólalásokban, csak nem jelentőségének., megfelelően: a szocialista levéltár kérdéséről-. Véleménye szerint a magyar levéltári JÖVQ perspektivikus felmérésénél ennek kiemelt, központi kérdésnek kell lennie; azért is, mert uj problémát jelent, azért is, mert ez mutatja a jövőt, fejlő- . dést, előrehaladást. Amióta Írásbeliség van Magyarországon, az uralkodó osztályok voltak a fondkepzők* A dolgozó osztályok Írástudatlanok voltak, problémáik csak tükröződtek az utalkodó osztály iratanyagában. 194-5 óta, először e nép történetében, a dolgozó osztályok a fő fondkepzők, az ő életüket tükrözik az iratok* Ezért különleges számunkra a szocialista korszak iratanyagával való foglalkozás. Mégis ugy látszik, levéltári vonalon, nem foglalkozunk eléggé ezzel a problémával. Még olyan felfogással is találkoztunk, hogy vajon szükséges-e egyáltalán, a mai kor iratanyagának összegyűjtése. Az Esti Újság szerint felesleges bürokrácia. Nincs eléggé a köztudatban, hogy a szocialista, korszak iratanyagának összegyűjtése^ a dokumentumok megőrzése a történettudomány jövőjének legfontosabb feladata. Az elmúlt 20 év alatt mostoha sors jutott az iratanyagnak. Eleinte nem törődtek az iratanyag képzésével,vlerakásával és igy pusztulás martalékává lett. Az 194-9-es rendelkezés papirhiány miatt•- az iratokat zúzdába küldte, 1956-ban is sok elpusztult. Mindent meg kellene tenni azért, hogy a még megmaradt és a mi korszakunkat tükröző ira anyagot megtartsuk, megmentsük és a jövő részére biztosítsuk. A perspektivikus: terv feladatairól beszélve elsősorban arról kell gondoskodni, hogy az 1950. év előtti iratanyag a levéltárakba kerüljön, amennyiben történeti értékű. Az NDO a minisztériumoknál és,más hatóságoknál erre törekszik. Sashegyi elvtárs referátuma szerint az élő anyag még igen sok munkát ad az irattárosoknak. Az a tapasztalat, hogy a visszakeresések általában a személyzeti és munkaügyi iratokban vannak. Ezek azonban nem történeti értékűek,, ezért arra kell törekedni, hogy ahol csak lehet, ezeket az iratokat kint hagyják az iratkép— ző szerveknél. /Pl. NIM-nél, bár a minisztérium nem nagyon szívesen fogadta../ Részben ért csak egyet Szedő elvtársnak azzal a véleményével, hogy az 19^-5 utáni kutatást korlátozni kell. Itt két szempont ütközik: a marxista felfogás szerint a történelmet mindig napjainkig kell vizsgálni; a másik szempont az államérdek, esetleg magánérdek szempontja,