Levéltári Szemle, 15. (1965)

Levéltári Szemle, 15. (1965) 1–2. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Mincev, D.: Az állami levéltárak együttműködése a hivatalokkal, szervezetekkel és vállalatokkal: a bolgár állami levéltárak gyakorlati tapasztalataiból / 262–281. o.

- 2?7 vatalnak nincs megfelelő helyisége, ezért erre a célra a meglévő helyiségek közül kellett egyet alkalmassá tenni és berendezni. Ki kellett nevezni valakit a központi irattár vezetőjévé, vagy ki kellett jelölni a tisztviselők közül egyeseket, hogy vállalják ezeket a kötelezettségeket. Fel kellett keresni a hivatalokat, szervezeteket és vállalatokat és külön-külön meg kellett győzni a vezetőket e szolgálat szükségességéről. Ebbe a munkába a főhatóságoknak és a kerületi népi tanácsoknak is be kellett avatkozniok. Kezdetben a központi irattárak a folyó ügyvitelből kikerült dokumentum-anyagok megőrző raktáraihoz hasonlitottak: a dokumentumokat nem rendezték és nem vezettek róluk nyilvántartást. A hivatalok, szervezetek és vállalatok sok dolgozója minden indok nélkül, sok éven keresztül az értékesebb iratokat az irodában, vagy fiókjában tartotta, arra hivatkozva, hogy ha ezeket átadta volna az irattárnak, akkor nehezen lehetett volna ezeket ott megtalál ni és szükség esetén felhasználni. Ezen a téren is fokozatosan rendet teremtettünk. Ma már jóformán az összes hivatalok, szervezetek és vállalatok a befejezett ügyeket átadják a központi irattáraknak az ügykezelési év befejezése után. Sok helyen minta-irattárakat létesítettek. De még mindig nem értük el azt, hogy az összes intézményeknél az iratokat a folyamatos ügykezelésből a központi irattárnak jól elrendezve és jegyzék szerint adják át, A hivatalok, szervezetek és vállalatok folyó ügykezelésében és a központi irattárakban a rend bevezetése nem ment egyszerre. A munka során igen sok akadállyal találkoztunk, amelyeket a Levéltári Igazgatóság és az állami levéltárak munkatársai nagy állhatatossággal és következetességgel küzdöttek le. Nem minden hivatal, szervezet és vállalat fogadta el önként azokat a követelményeket, amelyeket a levéltári szervek velük szemben támasztottak. Sok helyütt a levéltári ellenőrzés után is csak ugy dolgoztak, mint korábban. Ilyen