Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Horváth Jánosné: Adatok az írószerek használatához Magyarországon a 12–18. században / 162–180. o.

- 174 ­ták, így csak az utóbbival foglalkozunk 0 A ceruza a közvetítő eszközök közül egyik ma már nélkülöz­hetetlen íróeszköz* őse az íróvessző volt, amit vonalzásra használ­tak. Kezdetben egy ólomkorong volt, amit később felváltott az ólom­pálcika vagy szénvessző* A ceruza elnevezése a latin "cerussa* szó­ból ered, magyar elnevezése "irón" csak a n||#;vujitás korától isme­63 rétes* Népiesen plajbásznak is nevezik* A ceruzát mai alakjában csak azóta ismerik, mióta Cumber­landban Borrowdale mellett 1560-ban az első grafittelepeket felfe­dezték* A 17* századtól kezdve egymás után tárulnak fel azs eu­rópai grafit bányák is, és azokon a helyeken, ahol az alapanyag ad­va van, kezdenek cerűikkészítéssel foglalkozni /Ausztria, Csehor­szág/* A ceruzát kezdetben kisipari módszerekkel elsősorban asz­talosok készítették. A természetben talált grafitot vékony rudacs­£ákká hasították illó fürészelték és vagy igy, vagy faburkolatba enyvezve készítették* Az ironkészités kisszerű Kereteit igazolja az, hogy Faber a későbbi nagy ceruzagyáros, valamint a többi írón­ké szitok feleségei az egy hét alatt termelt mennyiséget vasárnapon­ként a városokban próbálták eladni* Erre vonatkozóan a városi ta­nács egyik jegyzőkönyvében ez olvasható: "Anton Wilhelm Babér aus Steinbat um Zurückgabe der gestern seinem Weibe unter dem Spitt­letor hinweggenommenen KLeyweissteffte, weil er von der Herm Wagamtleuten ;die Srlaubnis erhalten dergleichen heréin bringán zu dürfen", 65 ';**•' Azok az angol bányák azonban, amelyek a kiváló, füré szel­hető grafitot szolgáltatták, kimerültek, s előtérbe került a szeny­nyezett állapotban fellelhető cseh grafit, amit kibányászott álla­potában nem lehetett felhasználni. A cseh grafitot előbb porrá törték, gyantával, kénnel es agyaggal keverték, ezt tömbbé gyúrták, majd megszáradás után lapokra és rudacskákra felmetszették* Az igy készült ceruza azonban minőségileg nem volt kiváló. Minőségi válto­zás csak akkor történt, amikor a cseh és francia írónké szitok egye­dűli kötőanyagul az agyagot kezdték felhasználni* • Arra vonatkozóan, hogy a fenti írónké szitoknál a szárítás milyen módszerekkel történt, egyelőre adatok nem állnak rendelke­zésünkre* Sokan Hardtmuth József érdemének tulajdonítják az ége­tett ceruzabél feltalálását* Hardtmuth valóban folytatott kíséri*-

Next

/
Oldalképek
Tartalom