Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE – MAGYAR LEVÉLTÁROSOK TANULMÁNYÚTJAI - Szedő Antal: A francia levéltárakról / 59–78. o.

- 64 lyozásában két felfogás érvényesülhet, aszerint, hogy mit tartok f«n~ tosabbnaks az iratok kulturális értékét, vagy pedig hivatali hasznosságát* Franciaországban láttuk, hogy a Nemzeti Levéltér létrenozása 1789-1790-ben hivatali érdek volt, meg kellett őrizni az ALKotmányozó Nemzetgyűlésnél mindazokat az iratokat, melyek a királyság alkotmányára, a közjogra, a törvényekre és közigazgatási beosztására vonatkoznak,, Nyilvánvaló, hogy a gyűlés iratai, jegyzőkönyvei, ahogy keletkeztek, be is kerültek a levéltárba és ez igy ment 1800-ig. A történeti fondok, ahogy a kisajátítások és a Régi Uralom intézményeinek likvidálása során a levéltárba kerültek, mintegy csak luellékletei voltak a legfontosabb fondnak, a Nemzetgyűlés iratainak * Elméletben ez a felfogás lehetett helyes, de a gyakorlatban namarosan ellentmondásokhoz vezetett, mert a köztársaság levéltárnoka száztonnaszámra őrizte a korona, a párizsi parlament, a különféle bíróságok, a különféle apátságok és kolostorok, testületek, akadémiák, az emigrált arisztokraták iratanyagát és mégis elsősorban a Nemzetgyűlés levéltárnoka volt* A Konzulátus vonta le ebből a konzekvenciát, az 1800. május 8~i dekrétum leválasztotta a törvényhozó testülettől a .Nemzeti Levéltárat és kimondta, hogy helyéül szolgál a minisztériumokban és más intézményekben az ügyvitelben feleslegessé vált iratoknak,, Napóleon később ez iratanyag őrzési helyéül a Soubise palotát jelölte kio De ezeknek a bölcs rendszabályoknak az értelme hamarosan elveszett a császár hibájából, aki a császári megalománia e téren is bekövetkezett megnyilvánulásának eredményeképpen a Nemzeti Levéltárat "gazdagította* hatalmas mennyiségű vatikáni, osztrák, spanyol anyaggal, mely persze a császár bukása után visszakerült eredeti helyére . így elborítva a Régi Uralom anyagától és attól, ámít Napóleon zúdított be a meghódított országokból, a Nemzeti Levéltár "őre" hogyan tudhatott foglalkozni gyűjtőterületével? 1855-ig nem is gondolhatott ezekre a problémákra, vagy legfeljebb elvétve, elvek nélkül, a problémák összességének átfogó látása nélkül 0 A XEL század második felében minden miniszteriurnaal tárgyalások folytak és egész sor részletekbe menő intézkedés utján szabályozták az iratanyag átadását a Nemzeti Levéltárnak* Könnyen ki lehet találni, hogy ez a nemtörődömség mivel járt a levéltárakra - és a történészekre nézve! Bizony a XIX. század sokkal kevésbé van dokumentálva a Nemzeti Levél-