Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: Der Archivar, 1963. 1–2. / 276–284. o.

- 281 ­beszélések nem zavarják a többi kutatót. A kutatók részére önálló, szükségsze­rint bővíthető asztalok állnak a teremben. Ezeken kivül van egy nagyobb üveg­lapos asztal nagyalakú térképek és rajzok használatára, amely alulról megvilá­gítható. Az uj épületekben a tudományos levéltári dolgozók mindegyike önálló szobát kapott; ezek átlagnagysága 2o m 2 . A levéltárigazgatók szobája átlag 3o m , számítva arra, Logy ezekben konferenciákat is tartanak. A helyiségek sorát minden levéltárban külön kiállítási terem egészíti ki. Slegfried DÖrffeldt ./WieabadenA Állami é s kommunális iratanyag magánszemélyeknél /153-162.pp./ Az állami és községi levéltárak az iratok őrzésével, gondozásá­val nemceak az államnak végeznek nélkülözhetetlen munkát, nemcsak a történet ku­tatásában nyújtanak felbecsülhetetlen értékű forrásokat, hanem hatalmas va­gyont gondoznak. Aki a kézirat-aukciókat figyelemmel kíséri és ott az egyes 1­ratárak alapján próbálná kiszámítani, hogy milyen piaci értéket képvisel egy levéltár s benne lévő iratokkal, majdnem asztronómiai számokat kapna, főleg, ha a levéltárban sok oklevelet és értékes kéziratot őriznek. Nem csoda tehát, hogy minden elővigyázatosság mellett is feltűnnek magánkereskedőknél és árve­réseken olyan iratok, amelyek eredetileg valamely állami vagy kommunális le­véltár irataihoz tartoznak, illetve tartoztak. A háború alatt és a háború utá­ni zavaros időkben, amikor a levéltári anyagot tömegével telepítették ki, a­kár az utón, akár a kirakodásnál eltűntek iratok, amelyek azután magánszemé­lyek kezébe kerültek és részben máig is ott vannak. Amennyiben ilyen levéltári anyag akár árverés, akár vásárlás al­kalmával ismeretessé válik, az állami levéltár, amelyből az irat származik, természetesen igényt jelent be a jelenlegi tulajdonossal szemben. Erre a pol­gári törvénykönyv módot ad. Ez azonban nem érvényesíthető abban az esetben, ha a magántulajdonos az eredetileg állami levéltárhoz tartozó irat tulajdonjogát - bármilyen utón is - megszerezte. Mielőtt tehát az állami levéltár Ilyen ke­resetet indítana,gondocen meg kellene vizsgálni, hogy az állani tulajdonjog fennáll-e még. Mert gyakran nem ez ez eset. A német jog már régen eldöntötte, hogy állami közigazgatás va­gyonát képező tárgyak tulajdonjoga is átruházható. Tehát jogilag lehetséges, hogy valamely közület vagyontárgyát.- pl, iskola- vagy közigazgatási épülete­ket, irodafelszereléseket stb* - harmadik, akár magánszemély javára is elide­genithesse. Megengedhető, hogy az állam egyes okleveleket vagy iratokat magán­személyek részére eladjon, elajándékozzon, elcseréljen. Hogy ez milyen körülmé­nyek között történhet, azt indokolt esetekben a levéltárigazgatás döntheti el. Ha pedig ez lehetséges, akkor az is lehet, hogy magánszemélyek jóhiszemű vé­tel, elbirtoklás vagy elsajátítás utján eredetileg állami tulajdonban állt i­ratok tulajdonát megszerezzék. Ezeket az eseteket el kell ismerni - de hacsak lehetséges - meg kell akadályozni. Tulajdonjog megszerzése eltulajdonítás utján s A törvénykönyv 958 # 5.-e értelmében gazdátlan ingó birtokbavételével a dolog felett tulajdon­jog szerezhető. Ez magábanfoglalja, hogy csak azesetben érvényes a birtokló tulajdonjoga, ha a tárgy gazdátlan. A tárgy azonban csak ekkor válik gasdát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom