Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: Der Archivar, 1963. 1–2. / 276–284. o.
- 282 lanná, ha az eredeti tulajdonos a tulajdonjogról lemond. Levéltári anyagok ecsetében nem ez a helyzet, mert az eredeti tulajdonos, az állami levéltár, a tulajdonjogról semmiképpen sem mondott le. Ha tehát a magánszemély ugy jutott az irat birtokába, hogy pl. háború esetén az iratok kitelepítését vagy visszatelepité3ét végző tisztviselő az ellenségtől való félelmében vagy más oknál fogva PZ iratokat elhagyta, vagy különösen ha akarata ellenére vették el tőle, akkor ezek az iratok nem tekinthetők gazdátlanoknak. Ez még abban az esetben is áll, ha az iratanyag tulajdonjogáról az erre felhatalmazott magasállásu tisztviselő vagy levéltár igazgató - kényszer hatása alatt - lemondott. így. az állami tulajdonba:: volt Íratok tulajdonjogának megazerzése ilyen esetekben gyakorlatilag alig lehetséges és vitás esetekben a bíróság a levéltár javára fog Ítélkezni. Tulajdonjog megszerzése árverés utján: Ha állami tulajdont képező irat egyik magánembertől a másikhoz vagy i-atkereskedőtől racgángyüjtŐ kezébe kerül vásárlás utján, akkor az az ő jogos tulajdonává válik, ha a vásárláskor jóhisremü vo]t. Nyilvános árveréseken az állami levéltár csak nehezen tudnc' azt igazolnx, hogy a vásárló a megvásárlásior nem volt jóhiszemű. A rosszhiszeműség csak abban az esetben bizonyítható, ha pl. az iraton rajta van az állami levéltár pecsétje, vagy hí olyan közigazgatási iratról van szó, amely köztudomás szerint magánkézbe nem kerülhetett. Ha a kutatóteremben használatra kiadott iratok közül valaki egyet elsikkaszt és ezt egy jóhiszamü harmadiknak eladja,ez nem válik az it'it tulajdonosává. Ha azonban a le/éltár eredeti iratot kikölcsönöz, a levéltáron kivül betekintésre vagy m&s célra kiad, ez esetben önként adja ki kezéből az iratot, Elsikkasztás esetében tehát nem tőle idegenítették azt e3. Ez mutatja, hogy mennyire kell vigyázni az iratok kölcsönzésénél a levéltár épületből való kiadásánál. A német állami levéltáraknál ezért jelenleg magánszemélyek részérc való iratkölcsönzc*3 jóformán kizárt. Az állami és községi levéltáraknak figyelemmel kellene kijérniÖk az irataukciókat és tulajdonjogi igényüket - még az árverés előtt - be kellene jelenteniök, mert csak igy zárható ki a vásárló harmadik személy jóhiszeműsége, ha a levéltár hallgat, akkor eszel lemond tulajdonjogáról. Tula.1don.1og megszerzése elbirtoklással t A törvény szerint az a személy, aki tiz éven át jóhiszeműen birtokában tart egy dolgot, tulajdonjogot szerez ra'ta. Elveszett, ellopott, elsikkasztott vag;' a háborús események következtében elkallódott iratok is jogosan átmehetnak a jóhiszemű birtokos tulajdonába. Ha valaki rosszhiszemű, tehát tuí'ja, vagy tudnia kellene, hogy a nála Tévő irat nem képezi jogos tulajdonát, akkor ez nem válik jogos tulajdonossá. Wolfgang Kohte . /Koblenz/: Kép- és hangarchívumokról /189-J.98.pp,/ Fényképek, majd utóbb a filmek gyakran szolgáltak háborús célokat, ezért rendszeres gyűjtésük előezör a katonajágnál indult meg. Az első világháború alat' alapította Luőendoiff Németországban a hadsereg kép- és filmhivfctalát; í^anciaorszagban a Service Cinémato i 2raphique de l'Armée, az Egyetlílt Államokban a haderő fényképosztály jött létre. A hábcru után n meglévő